Szigetvár 2016

Elég furcsa véletlen, hogy Szigetvár várában még sohasem
jártam. Egyszer eljutottam egészen a kapujáig, de tél lévén,
zárva találtam. Idén végre több szerencsém volt, külön öröm 
ez már csak azért is, mert így méltón megemlékezhettem az
1566-os fájdalmas kimenetelű ostrom 450. évfordulójáról.
Legyen ez a bejegyzés tisztelgés Zrinyi Miklós és hős katonái
emlékének!
Szigetvár vára viszonylag könnyen megközelíthető, a parkolás
sem lehetetlen a közelében. Viszont az sem baj, ha kicsit távolabb 
állunk le, mert a városka is megérdemel egy kis sétát..

A hangulatos Zrínyi térről magától értetődően a Vár utca vezet
célunkhoz...

Csak egy rövidke sétáról van itt szó, öt perc és a Vár kapuja 
előtt állhatunk...

Szokásunk szerint, előbb kívülről ismerkedtünk a nagymúltú
falakkal. A délkeleti bástya felé vettük az irányt...

A bástyát megkerülve a keleti oldalon találtuk magunkat...

Sajnos a falak nincsenek túl jó állapotban...

Ezen az oldalon találjuk a 2014-ben felavatott "Civitas Invicta
A leghősiesebb város" emlékművet...

Ez az emlékmű már az északkeleti bástya közelében áll...

Ezt megkerülve az északi oldalra jutunk...

Ahol érdemes egy sétát tenni a gyönyörűen kialakított parkban.

Egykor az egész várat víz és mocsár vette körül. Ma már csak 
ez a szép tó emlékeztet erre. Közben megérkeztünk az 
északnyugati bástyához...

Ez a legnagyobb bástya...

Valójában ez a középkorban egy különálló egység volt, egy 
vizesárokkal elkülönítve a vár többi részétől. Itt volt a
Belső-vár...

Igen, az ahonnan Zrínyi és megmaradt katonái a végső 
kitörésre indultak. A nyugati oldalon sétáltunk tovább...

A délnyugati bástya...

Csakhamar már a bejárat felé közeledtünk...

A kiadós séta után ideje volt belépni a kapun...

A vastag fal alatt boltíves alagút vezet a vár belsejébe...

Ne szépítsük a dolgot, a várbelépő nem olcsó. És meg kell 
mondanom, az emberben az az érzés támadt, nem kap túl
sok látványosságot a pénzéért. Persze azt is tudom, egy ekkora
vár fenntartására még így is kevés bevétel folyhat be, így
ennek tudatában nem sajnáltam rá a pénzt. Így a belépő
leszurkolása után első utunk a várfalra vezetett...

A déli oldal, a fal tetejéről...

A 18. században épült barokk óratorony helyén egykor egy 
fontosabb védmű állt. Zrínyiék korában nemes egyszerűséggel
csak Hegynek nevezték...

Ez egy hatalmas ágyúállás volt, melynek a feladata az Óvárosba
vezető fahíd védelme volt...

A déli oldal, a délnyugati bástyáról...

És ugyan onnan, a nyugati oldal...

Csakhamar az északnyugati bástya falán álltunk. 
A díszletek, és sátrak mögött, az egykori belső-vár 
épületeinek alapfalai láthatók...

Az egykori vizesárok, ami a belső-várat elválasztotta a vár
többi részétől. Valahol itt halt hősi halált Zrínyi és maréknyi
megmaradt katonája...

Tisztelet a Hősöknek! Emlékük örökké élni fog...

A vár közepén álló épület nem más, mint a Szulejmán szultán
tiszteletére épített dzsámi...

Az első istentiszteletet 1566 szeptember 28-án, húsz nappal a 
vár bevétele után tartották benne. Minaretjének már csak a
csonkja áll...

A dzsámi belsejében a karzati szintig lehet felmenni a 
minaretbe...

A dzsámi belülről...

Szomszédságában vármúzeumot láthatunk...

A kiállított makett, a vár 1566-os állapotát tükrözi...

A múzeumban van még egy panoptikum, ami egy ostrom 
jelenetet mutat be...

Elidőztünk e gyönyörű dombormű előtt is...

De aztán ideje volt búcsút venni a vártól. A Kapitány pince
előtt sétáltunk el a kijárat felé...

Végül szokás szerint a vár alaprajza...

Forrás: http://jupiter.elte.hu

És egy gyönyörű légi felvétel...

Forrás: Aeroart-Légikép

Animációs kisfilm az 1566-os ostromról...

Szigetvár várának története:

A szabálytalan, nyújtott négyszög alaprajzú külsőtornyos, belső, középső és külső várból álló vár az Almás-patak által közrefogott, mocsaras területből alacsonyan kiemelkedő, a XIII. században Lázár-szigetnek nevezett részen épült.
A belső vár magját a görög származású és birtokos Anthemi család egyik tagja, Antheminus Oswald vetette meg, aki a sziget északnyugati részén 1420 körül egy 10 m átmérőjű, 1,5 m falvastagságú, három emeletes magas, tetőzet nélküli, kerek, feltehetően pártázatos tornyot épített. Ezt egy erős fapalánkkal keríthette, melynek erősített kapuja keletre nézett. A palánkfalon belül épült még egy kis méretű lakóház vagy palota, ahol a vár akkori ura lakhatott, valamint lőszer tárolására kisebb épületek és egy szárazmalom. Később e belső várat délről és nyugatról a középső vár fogta közre, melynek emeletes kapuja - ahol az alvárnagy lakott - dél felé nyílt. A kapu közelében a várnagy lakása - itt lakott később gróf Zrínyi Miklós is - és ettől kissé távolabb egy gazdasági épület helyezkedett el.
E kettős belső vár északi és keleti oldalán a tóvá bővített Almás-patak vize és a környező mocsaras rész, míg a déli és nyugati oldalát az Almás-pataktól táplált vizesárok védte, melynek szélessége 15-20 métert, a mélysége pedig a 4 métert is elérte. A belső vár bástyákkal kialakított sarkait összekötő falak földfalak voltak, kétsoros gerendázattal, sövénnyel fonva, melyek közét keménnyé döngölt föld töltötte ki. A földfalak tetejére még egy gerendákból rótt fal is épült, kettős fonott sövénnyel. Ezeket vaskapcsokkal fogták össze, közüket pedig szintén döngölt földdel töltötték ki. A belső várat a külső várral a vizesárok átvezető fahíd kötötte össze A külső várban különböző lakó-és gazdasági épületek és egy szárazmalom épült. Az itteni sarokbástyákat a belső várhoz hasonló és építésű földfal kötötte össze.
A külső vár kapujától mintegy 80 m hosszú, középen védőtoronnyal ellátott cölöpökön nyugvó fahíd vezetett az Óvárosba.
A vártól délre fekvő Óváros északi oldalán boronapalánk, a többi oldalán 7 m magas és 4-5 m széles, sövénnyel fonott, sárral tapasztott faszerkezetű földtöltés épült, melyet kettős, 12 illetve 10 m körüli szélességű vizesárok kerített, minden égtáj felé egy-egy kapuval.
Mint említettük, a vár alapjait a Lázár-szigeten Anthemi Oswald rakta le 1420 körül. A várost azonban már korábban egy 1408-ban kelt oklevél említette, mint e család tulajdonát. Az 1463-ban a Garaiak kezére jutott uradalom Garai Jóbtól 1471-ben enyingi Török Ambrus kezére került, melyet halála után fia, Bálint örökölt.
A vár az első nagyobb ostromot a kettős királyság idején, 1530-ban állta ki, amikor is Szapolyai János ostroma ellen Török Bálint sikeresen védte meg.
Buda várának 1541-ben, a török által történt elfoglalása után a fogságba esett Török Bálint felesége, hogy a vár ne kerüljön az ellenség kezére, 1543-ban Ferdinándnak adta át, aki Segesdi Györgyöt nevezte ki várkapitánynak. (Ezzel egyidejűleg a várat tovább erősítették és állandó katonaságot helyeztek el benne.) Utóda Tahi Ferenc királyi lovászmester, majd 1553-ban Dersffy Farkas lett. Dersffy a következő évben meghalt, és helyére Kerecsényi László került.
Tujgon budai pasa 1554-ben körülzárta ugyan a várat, de ostrom alá nem vette. A következő évtől Horvát Márk lett a várkapitány, aki 1556-ban Ali pasa 25 000 főnyi seregének 41 napi ostromát sikeresen verte vissza: majd amikor a török Nádasdy Tamás és Zrínyi Miklós felmentő seregeinek közeledtéről értesült, az ostromot abbahagyta és elvonult.
Az ostrom során súlyosan sérült falak és bástyák helyreállításához Kerecsényi a királytól kért pénzt, és mivel támogatást nem kapott, lemondott tisztségéről. Utódja Farkasits Gergely 1557-ben meghalt, és Ferdinánd 1561. október 3-án Zrínyi Miklóst nevezte ki a vár parancsnokának. Zrínyi a sérült falakat és bástyákat helyreállítatta, de miután további segítséget a királytól ő sem kapott, visszaadta a megbízást, melyet azonban a török közeledtének hírére 1566-ban újra elvállalt.
Szulejmán szultán az évben mintegy 100 000 főnyi hatalmas sereggel 200 ágyúval érkezett a vár elfoglalására, melynek körülzárása augusztus 1-én megkezdődött, és augusztus 7-én már az ostromot is megindította,. Szigetvár őrsége ekkor 2300 fő volt, kiegészülve különböző mesteremberekkel, asszonyokkal és gyerekekkel. A vár tisztjei voltak: Zrínyi Miklós, helyettese nővérének, Margitnak fia, Alapy Gáspár, a gyalogosok parancsnoka Szekcsőy Máté, gyalogostisztek: Báthay Péter, Bosnyák Máté, Botos Péter, Dandó Ferenc, Deák Balázs, Dezső András, Eszpethy Balázs, Győry Mátyás, Horváth György, Kobak Miklós, Kürtös János, Medvey Benedek, Órsics István, Poky Gergely, Popratovics Farkas és Radován Jakab, a lovasság tisztjei: Bajomy János, Bika András, Csáky György, Novákovics János, Orosztonyi Péter, Patasics Péter, míg Novák János a lovas puskások hadnagya volt.
Hosszú, véres és a támadó töröknek is sok veszteséget okozó ostrom után szeptember 7-én a vár nem volt tovább tartható, ezért Zrínyi Miklós megmaradt katonái élén, a belső vár kapuját megnyitva a török seregre vetette magát, ahol több tiszttársával és katonájával együtt hősi halált halt. Még ezután is volt ellenállás a várban, ugyanis Kecskés György és Novák János néhány vitézzel a belső vár kerek tornyában zárkózott el, ahol reménytelen helyzetben, de tovább ellenálltak a töröknek. A túlerő végül őket is legyőzte, és kitűzhették a török zászlót a vár fokára. A győzelmet Szulejmán már nem érhette meg, ugyanis a vár elfoglalása előtt meghalt.
Az ostrom után Iszkander bég parancsnoksága alatt a török azonnal megkezdte a rommá lőtt vár helyreállítását.
A császáriak 1574.-ben két ízben is ostromolták, sikertelenül. Végül is az olasz származású gróf Vecchi Gábor császári ezredes 1688. április 4-én seregével a várat körülzárta, melyet a mintegy 510 főnyi török őrség Hasszán bég parancsnokságával, közel egyévi ostromzár után 1689. február 13-án feladott.
A felszabadított vár parancsnoka, Vecchi, nagyszabású helyreállításba kezdett, amely munkálatokat utóda Valvassori, majd Huyn János táborszernagy fejezett be.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 1706-ban a kurucok sikertelenül ostromolták.
Mária Terézia a katonai jelentősségét vesztett várat 1700-as évek közepén a várossal együtt Neffczern Jakab bárónak adományozta, akitől 1761-ben Czeglédi Szily Ádám vette meg, kitől 1769-ben a Festetics család birtokába került, majd a XIX. század közepétől az Andrássyaké lett.
Forrás: http://jupiter.elte.hu

Siklós 2016

Öt éve már, hogy legutóbb Siklóson jártunk. Akkor nem volt szerencsénk,
hisz a vár kapuit zárva találtuk. A felújítási munkák azóta lezárultak, így 
ezúttal siker koronázta utunkat. Siklós várát nem művészet megtalálni, hisz
a városka közepén, egy kis domb tetején áll. Szépen kiépített parkoló várja
a látogatókat, akik szinte a vár kapujáig autózhatnak. A parkoló mellett egy
Látogató központ lett kialakítva, ahol a belépőket megvehetjük. Nem állítom,
hogy olcsó, de még vállalható és bátran állítom, nagyon megéri! Mi ezúttal
abban a megtiszteltetésben részesültünk, hogy a Vár vendégül látott minket,
sőt Szabó Gergő személyében saját tárlatvezetőt is kaptunk. Az Ő társaságában
indultunk felfedezni Siklós várát...

Mielőtt beléptünk volna a vár kapuján, szokásunkhoz híven előbb körbe 
jártuk, hogy a külső védműveit is felfedezzük. Nem hiszem, hogy van ember
az országban, aki ne ismerné a vár bejáratául szolgáló Barbakánt, melynek
kapuja felett ott díszeleg a Battyhányiak címere...

A Barbakán tövében egy befalazott kapu fedezhető fel. Állítólag először
ott volt a bejárat és csak egy későbbi átépítésnél került egy szinttel feljebb...

Ez a kapu, a nyakfalas barbakán északi oldalán nyílik, és a nyakfal alatt,
a déli oldal falszorosába vezet...

A külső várfal nyugati oldala mellett haladtunk tovább...

Az észak-nyugati sarkon emelkedik a Gyüdi-torony, melynek elsődleges
feladata a mellette álló kaputorony védelme volt...

Ez a kaputorony már nem létezik. Csupán alapfalai fedezhetők fel...

A kaputornyon bejutva, a nyugati fal mentén, lehetett bejutni a várba. 
A későbbi rajzokon már várárokként szerepel ez az út... 

Tettünk egy sétát az északi várfal mentén is...

Az igen hosszú védőfalat több helyen kör, illetve négyzet alaprajzú tornyokkal
erősítették meg...

Ezeknek a több emeletes védművek a belső oldala nyitott volt. Mégpedig 
azért, hogy ha az ellenség elfoglalná, ne nyújtson fedezéket a belső vár 
védőivel szemben...

A Siklósi vár jellegzetessége ez a pártázatos bástya is. Jól néz ki, de a külső
falra épített, karcsú építmény nem sok vizet zavarhatott volna egy ostrommal
szemben. Gondolom nem is ez volt a cél, a kialakításakor...

Bezzeg a Perényi Imre által emeltetett délkeleti bástya! No az már komoly
védelmi erőt képviselt...

Perényi nevéhez nem csak ez a bástya kötődik. Miután II. Ulászlótól 
megkapta a várat, komoly építkezésekbe kezdett. Jelentősen megerősítette
a vár védelmi képességeit, pajzsgát alakú földvédművekkel, olasz rendszerű
bástyákkal, valamint a külső fal déli sarka előtti bástya is az Ő nevéhez 
fűződik...

Ennek a bástyának az egyik sarokkövében ma is látható Perényi címere...

Mi közben vissza értünk a vár déli oldalára...

Ahol még érdemes megemlítenem, hogy a Barbakán mellett álló torony,
a 16. század előtt ( mikor még a Barbakán nem létezett ) kaputoronyként
funkcionált...

De végre elérkezett a pillanat, hogy bevegyük a várat. Íme a Barbakán belülről..

Naná, hogy kell ide egy ágyú is!

Első utam a gyilokjáróra vezetett...

Innen szép rálátás nyílik a rózsakertre, amit előszeretettel hoznak 
összefüggésbe Kanizsai Dorottyával...

Kanizsai Dorottya, Perényi Imre felesége volt...

A mélyen vallásos lelkületű Dorottyának, mindig a keze ügyében volt a
rózsafüzére...

Ezért kötik nevéhez igen stílszerűen a rózsakertet...

A déli palotaszárny éke a késő-gótikus zárt erkély, ami a Garai család
nevéhez fűződik...

Szintén késő-gótikus stílusban épült a várkápolna is..

Egyszerűen gyönyörű, ez a hálóboltozatos szentély...

Ide állították ki azt a Jézust ábrázoló domborművet, amit a vár felújítása
során találtak beépítve egy falba. Valakik így rejtették el valakik elől.
Története ismeretlen...

A vár számos kiállításnak, tárlatnak ad otthont. A teljesség igénye nélkül,
kedvcsinálónak néhány kép. Láthatunk egyházi kiállítást...

Láthatunk fegyvereket...

Páncélokat...

Nemzetiségi kiállítást...

Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

Kínzókamrát és börtönt is...

Fotó: Szabóné Kovács Írisz Noémi

De megcsodálhatjuk Benyovszky Móricz gróf saját kézzel készített 
ajtaját is...

No és nem utolsó sorban azt a panoptikumot, amiben az itt forgatott
"Tenkes kapitánya" című filmsorozat jeleneteit mutatják be...

De van itt a világháborúk korszakát bemutató kiállítás és borászati 
múzeum is. Azt hiszem ezek után senki nem fogja sajnálni az itt töltött időt,
és a belépőre költött pénzt. Ez egy remek hely, egy igazi élő vár, amit 
egyszerűen nem szabad kihagyni!

Köszönöm Szabó Gergőnek az izgalmas tárlatvezetést, és köszönöm a Siklósi
vár vezetésének, hogy a vendégeik lehettünk!

Végül szokás szerint a vár külső védműveinek alaprajza ( 13-18.sz.) 

Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Siklos/pages/Siklos_evszazadai/019_Mellekletek.htm

A vár alaprajza...

Forrás: http://www.sulinet.hu/oroksegtar/data/telepulesek_ertekei/Siklos/pages/Siklos_evszazadai/019_Mellekletek.htm

És egy gyönyörű légi felvétel...

Fotó: AeroArt

Siklós várának története:

A külsõ és belsõ várból álló, szabálytalan alaprajzú belsõtornyos Siklós vára, a hasonló nevû község területén, egy alacsony hegykúpon épült. Miután építéstörténete során nem sok változáson ment keresztül a középkorban, ezért elfogadható Joseph de Haüy császári hadmérnök 1688.évi ,,Plan de la Ville et du Chateau de Siklos" feliratú térképe, a vár 1543.évi, tehát a török által történt elfoglalása elõtti állapotára.
A belsõ vár, vagyis a várkastély a szabálytalan négyszög alaprajzú várudvar köré épült, jelenlegi állapotában kétemeletes, nyugati falában külön a gyalogosok, külön a kocsik részére készült boltíves kapuval. A belsõ vár kapujához, annak védelmére egy 8,20 m átmérõjû, 1,35 m falvastagságú, pártázatos, magas védõfallal takart, körbefutó folyosóval ellátott, nyakfalas barbakán épült. A védõfolyosóra a barbakán belsejébõl felvezetõ lépcsõn lehet feljutni. A barbakán déli oldalán helyezkedik el a Battyhány-címeres, egykori felvonóhidas kapuja, melyhez enyhén emelkedõ, boltozott pillérsoron álló kocsiút vezet.
A várkastély legkorábbi része a déli oldalon lévõ, ma múzeumi célokra használt, téglalap alaprajzú épületszárny, a két végén álló egy-egy toronnyal. A két torony között helyezkedett el a kéthajós palotaterem, alatta a börtönnel és a kínzókamrával, ahol ma is láthatók a vallatáshoz használt különbözõ kínzóeszközök.
A várkastély délkeleti sarkában álló várkápolna, a késõ gótikus építészet gyönyörû alkotása. A kápolna bejáratához oszlopokon nyugvó, csúcsíves karzatos reneszánsz elõcsarnok csatlakozik, amelyhez a lenyûgözõen szép hálóboltozatos szentély kapcsolódik. A szentély falát hét, egy méter széles, hét méter magas, függönyíves ablak szakítja meg, a padlószintig lefutó mennyezetet tartó kõbordákkal.
A várkastély - a nyugati oldalt kivéve - szûk falszoros övezi, melynek délnyugati sarkán látható torony egykor kaputorony volt, és ezen keresztül lehetett bejutni a falszorosba.
A belsõ várat mintegy 1 km hosszú, ovális alaprajzú, külsõtornyos, kör, ill. négyzetes alaprajzú többemeletes védõmûvekkel erõsített védõfal övezte. E védõtornyok közül a legnagyobb volt az északi Gyüdi-torony, mely késõbb a várfal átépítése után a külsõ várat zárta le. A feltárás során megállapítást nyert, hogy egyrészt eredetileg a toronynál levõ kapun vezetett át az út a belsõ vár kapujához, másrészt a külsõ fal itt nem szakadt meg, hanem folyamatosan haladt tovább, így zárva körbe a várkastélyt.
A külsõ várat egy széles és mély árok övezte, ennek maradványai ma is láthatók.
A honfoglalás során e vidék a híres Botond törzsbeli Kán nemzetség szálláshelye lett. A település neve elsõ ízben egy 1191-es oklevélben fordul elõ ,,villa Suklos" alakban, amikor a Kán nembeli Siklósi Simon fia Buchk és Jul (Gyula) Siklós, Osztró, Kemes és Szaporcza birtokokon osztozkodnak a pécsi káptalan elõtt.
A siklósi vár alapjait a tatárjárás után e család egyik tagja vetette meg. A vár elõször a pécsi káptalannak Siklósi Miklós fiai részére 1294-ben kiadott oklevelében szerepel. ,,Castrum Soklos" néven, amikor Siklósi Gyula Baranya és Tolna megyei ispáné, kinek itteni várnagya 1297-ben Topord Mihály fia András comes.
A vár történelmi szerepe az Árpád-ház kihalása után, a királyválasztás idején kezdõdött. Ez idõben a vár birtokosa Siklósi Péter, Károly Róbert király híve volt, amiért a király ellen fellázadt Héder nembeli Henrik fia János - Németújvári János - azt ostrommal el akarta foglalni. Terve azonban nem sikerült, mert annak várnagya, a Siklósiakkal rokon Kán nemzetség Buchk ágából származó Beremendi István, sikeresen védte meg. Az ostrom után azonban Bremendi a rábízott, mintegy 1000 márkára becsült arany és ezüst tárgyakkal nem tudott elszámolni. Az ezért indított perben 1326-ban Sándor országbíró fogadott bajvívókkal vívandó, perdöntõ párbajra utasította a feleket. Azt, hogy ki lett a gyõztes, okleveleink nem említik, de tudjuk, hogy ezután a Beremendiek elszegényedtek, amibõl arra lehet következtetni, hogy a pert Siklósi Péter nyerte meg.
A XIV.század második felében, Nagy Lajos halála után a fõurak egy része nem ismerte el a király leányát, Máriát királynénak, ezért a Dráván túli részeken lázadás tört ki Pál zágrábi püspök, Horváti János macsói bán és Simontornyai István vezetésével, akik durazzói Kis Károlyt akarták a trónra juttatni. Ennek megakadályozására Garai Miklós nádor megbízásából, Mária és Erzsébet királynék beleegyezésével 1386.február 7-én a budai várban - a kutatások szerint az István-toronyban - Forgách Balázs gyilkos merényletet követett el Kis Károly ellen, aki súlyos sérüléseibe a visegrádi várba történt bezáratása után nem sokkal belehalt.
A lázadás elsimítása érdekében még ez évben a Délvidékre utazott Garai, Mária és Erzsébet, akiket azonban Horváti Gara falunál elfogott, Garainak fejét vétette, Erzsébetet megfojtatta, Máriát pedig várába záratta.
A lázadókhoz Siklósi Miklós is csatlakozott, amiért az idõközben királlyá koronázott Zsigmond 1387. április 13.-án Budán kelt rendeletével Siklós várát tartozékaival együtt a hûtlenségbe esett fõúrtól elvette, és azokat a Rátót nemzetségbõl származó Pásztói Kakas fiainak Jánosnak és Lászlónak, Pásztói István fia Lászlónak, valamint Pásztói Domokos fia Jánosnak adományozta. Rövid hét esztendõ után azonban Siklós vára és tartozékai ismét a Garai család kezére került, akik a Kakasoktól pénzen; míg a Siklósi család utolsó tagjaitól Pál fia Miklós ágostonrendi szerzetestõl, osserói püsapökké történt kineveztetése révén szerezte meg.
A Zsigmonddal elégedetlenkedett fõurak 1401. április 28-án, a Csehországból hazatérõ királyt Budán elfogták, és elõbb a visegrádi, majd Garai Miklós közbenjárására a siklósi várba zárták, ahol öt hónapig - ez év júniusától októberéig - tartották fogságban, majd innen az ugyancsak a Garai család birtokában levõ pápai várba szállították. Miután az országnagyok az új király személyében megegyezni nem tudtak, Garai Miklósnak párthívei segítségével sikerült a fõurakat Zsigmonddal kibékíteni, aki kiszabadulásakor megígérte, hogy az idegen kézen levõ várakat visszaadja tulajdonosaiknak, a magyar törvényeket betartja, valamint az ellene fellázadtakat nem bünteti meg.
A fogságból kiszabadult Zsigmond a hozzá hûséges Garai Miklóst nádorrá nevezte ki, és ez idõtõl Siklóst ,,Civitas Palatinalis"-nak, a nádor városának is nevezték, utalva arra, hogy ura az ország nádora.
A Garai család Garai Jóbbal 1482-ben kihalt, így a siklósi vár uradalmával együtt a korona birtoka lett, és mint ilyet, az ez év áprilisában Mátyás király fiának, Korvin Jánosnak adományozta.
Korvin János 1504-ben, fia Kristóf pedig 1505-ben meghalt, így Siklós II. Ulászló király kezébe került, aki azt Korvin özvegyének, Frangepán Beatrixnak, majd ennek második férjének, Branderburgi Györgynek adományozta, akitõl viszont Újlaki Ferenc vette meg. A szerb források szerint 1508-1515 között Stilanovics István despota volt a földesura.
II. Ulászló 1515-ben a várat és uradalmát Perényi Imre nádornak adományozta, aki nagy gondot fordított annak kijavítására, bõvítésére. Tovább fokozta a vár védelmi képességét a falszorosok feltöltésével, pajzsgát alakú földvédõmûvekkel, sáncok és várfalak elé épített sokszögû, olasz rendszerû bástyák emelésével. Ekkor készül el a kápolna elõtti ötszögû bástya, valamint a külsõ fal déli sarka elõtti Perényi-címeres, feliratos bástya is.
Itt élt Perényi Imre második feleségével, Kanizsai Dorottyával, kinek nevéhez fûzõdik a mohácsi csatavesztés során meghalt hõsök nagy részének eltemettetése, akik között ott volt mostohafia, Perényi Ferenc váradi püspök is.
Perényi Imrének 1519-ben bekövetkezett halála után a hatalmas uradalmat fia Péter koronaõr, elõbb temesi fõispán, majd erdélyi vajda örökölte, aki a királyi koronát és a koronázási ékszereket is idehozatta.
Miután Szapolyai János 1529-ben a töröknek meghódolt, az ekkor Ferdinánd-párti Perényi a koronával és jelvényekkel Sárospatak várába akart menni. Tervét azonban a Szapolyai oldalán álló Szerecsen János pécsi püspök megtudta, és Perényit a Tolna megyei Kajdacson embereivel elfogatta, családjával együtt Pozsega várába záratta, a koronát a jelvényekkel pedig a török szultán táborába szállította, aki azt Szapolyainak adta át.
Perényi kiszabadulása után Szapolyai pártjára állt, majd ennek halála után 1540-ben ismét Ferdinánd híve lett, aki azonban árulónak nyilvánítva elfogatta, és 1542-ben Esztergom várába záratta. Innen 1547-ben szabadult ki, de már a következõ évben, 1548-ban meghalt.
Siklós vára Perényi távollétében Vas Mihály várnagyra és helyettesére, Nagy Zsigmondra volt bízva. Amikor a török az õrségnek szabad elvonulást ígérve a várost nyolc, a várat pedig háromnapi ostrom után elfoglalta, szavát megszegve a távozókat megtámadta, és legnagyobb részüket, köztük Vas Mihályt is megölte. A török erõs õrséget tartott a várban, így visszafoglalása csak Buda várának felszabadítása után vált lehetõvé. A mintegy 300 fõnyi õrségtõl 143 évi megszállás után 1686. október 28-án, nyolcnapi ostrom eredményeként bádeni Lajos õrgróf vezette seregnek sikerült visszavenni, aki a vár védelmét Veszely ezredesre bízta.
I. Lipót 1698. december 1-én a siklósi várat és uradalmát az olasz származású Caprara Aeneas császári tábornoknak adományozta, aki a romos részeket lebontatta, és megkezdte a ma is látható várkastély felépítését. Õ boltoztatta alá állandó kapuvá és híddá a barbakán felvonóhídját is. A munkálatokat 1701-ben bekövetkezett halála után az új birtokosok, Batthyány Ádám gróf és fia Lajos herceg fejezték be.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején 1705-ben Bottyán generális foglalta el a várat és tartotta egy évig kezében.
A szabadságharc leverése után a siklósi uradalmat 1728-ban a Caprara örökösöktõl 96 200 forintért Batthyány Ádám özvegye, Strattmann Eleonóra és gyermekei váltották magukhoz. A birtokos Batthyány Kázmér gróf 1848-ban a déli részek kormánybiztosa, majd Kossuth Lajos külügyminisztere lett. Emiatt a szabadságharc bukása után birtokait, köztük a siklósi várat is a császáriak elvették, õ pedig kénytelen volt külföldre menekülni. Az 1860-as évi általános amnesztia után Batthyány Gusztáv és családja visszakapták az elkobzott siklósi birtokot, és ekkor újra kijavították a vár egyes romos részeit.
A Batthyányaktól 1873-ban Benyovszky Lajos pozsonyi ügyvéd vásárolta meg kétmillió forintért, kinek halála után fia, a késõbbi gróf címet szerzett Móricz baranyai fõispán örökölte. E családtól vette meg 1943-ban a kincstár azért, hogy a várkastély honvédtiszti üdülõvé alakítsa át.
A felszabadulás után az Országos Mûemléki Felügyelõség által megkezdett, majd befejezett helyreállítás, konzerválás után ma régi szépségében mutatja be a várat és környékét, Baranya megye Tanácsa.
Forrás:http://jupiter.elte.hu/terkep+lista2.php