városerődítés volt, tehát nekem látnom kellett. Székesfehérvártól délkeletre,
Szabadbattyántól öt km-re találjuk Tác községet. A település temetője mellett balra
fordulva indul az a másfél kilométeres út, ami az egykori Pannonia Inferior tartomány
közigazgatási, később vallási központjához vezet. Amúgy el sem lehet téveszteni,
hiszen a kereszteződésben nagy tábla jelzi a helyes útirányt...
Idén (2016. áprilisában) nyitotta meg ismét kapuit a hosszas átépítés után a
régészeti park, ezért már nagyon kíváncsi voltam az eredményre. Az első
tapasztalat máris pozitív lett. Tágas, szépen kiépített parkoló fogadott minket
a látogatóközpont épülete előtt...
A viszonylag méltányosnak mondható belépő (1200Ft/fő) leszurkolása után,
a látogató központban lévő kiállítást lehet megtekinteni. Nos, bevallom itt nincs
túl sok látnivaló. Egy hosszú, nagy terem, benne néhány kő, és néhány aprócska
bronz szobrocskával...
Szó se róla, nagyon szép kis szobrocskák, de olyan aprók, hogy elvesznek a
tágas kiállító teremben...
Nem is időztünk itt sokáig. Gondolom, idővel bővül majd a kiállított tárgyak
köre. Mi azonban nem is ezért jöttünk. Ideje volt elindulni Gorsium városnéző
sétánkra...
A várost egy szabálytalan négyszög alaprajzú városfal vett körül, négy sarkán
legyező formájú bástyákkal erősítve. Ez a déli sarokbástya maradványa...
A városfal mentén vezetett a Via Amasia névre keresztelt belső út...
Mi azonban nem ezen a sétányon haladtunk tovább, hanem a rövidebb úton, ami
a romokhoz vezet. Eme út mentén azonban még számos látnivaló akad. Ilyen
például a Gyümölcskosarat tartó nő...
vagy a Basilica Maior, ami egy helyreállított oltár...
Természetesen ez csak ízelítő, lényegesen több látnivaló akad itt, de azt már
nézd meg a saját szemeddel, élőben. Az út végén végre feltűntek a város
maradványai...
Ez a nagy kiterjedésű épület, a Testőrségi laktanya volt...
Ez közvetlenül a Nyugati főkapu közelében állt. A Főkapunak csak halvány nyomai
fedezhetők fel...
Ilyen kapu egyébként a város mind a négy oldalán megtalálható volt. Itt, a nyugati
oldalon azért volt érdekes, mert a kapuból egyenest egy hídra vezetett az út. Ez a
híd a Sárvíz nevezetű folyón haladt át, aminek a medre akkoriban még itt, a nyugati
fal mellett húzódott. Napjainkban ez a folyó már inkább csak egy kis patak, és medre
néhány száz méterre délebbre költözött...
A Nyugati kaputól indult ki a város főutcája, a Decumanus Maximus, ami meg sem
állt a Keleti kapuig, tehát kvázi keresztül futott a városon...
Eme gyönyörű oszlopok tövében hajdan nyüzsgő élet zajlott...
A város nyugati sarkában hatalmas palota épület állt...
Természetesen vezetékes vízzel, csatornával ellátva, tehát full-extrás villa lehetett...
Tudni kell, hogy ez a város már egy előzőleg lerombolt település romjaira épült fel.
Ugyanis Gorsium virágzó városát iu. 260 körül egy szarmata-roxolán támadás
a földig rombolta. Senki ne kérdezze, kik voltak azok a szarmaták és honnan kerültek
ide, mert én nem tudom, de akit érdekel, nézzen utána. Lényeg, hogy később aztán
a város újjá épült, mégpedig ekkor már Herculiának nevezték el...
A főutcán kelet felé sétálva, hamarosan egy üveg pavilonhoz értünk...
Ebben a pavilonban alakították ki egy ókori lakószoba falának helyreállított
maradványait...
Izgalmas elképzelni, milyen gyönyörű, gazdagon díszített otthonokban élhettek itt...
Az üveg pavilon mögött találunk rá a város közkútjára...
Tovább sétálva a Decumanus Maximus-on találni még másik falikutakat is, bár lehet,
hogy ezek szökőkutak voltak, nem tudom...
Minden esetre nem kell nagy fantázia elképzelni, milyen szépek lehettek a város
fénykorában...
Külön említést érdemel az eredeti ólom vízvezeték cső...
Itt álltak a Tartománygyűlés nagy csarnokai, hivatali helységei...
Ezek mellett áll egy újabb üveg pavilon. Ottlétünkkor szinte teljesen üresen állt.
A kétszintes épületnek a pincéjében találtunk csupán néhány restaurált cserép
edényt...
Nincs túl sok belőlük, de azért érdemes felkeresni ezt is...
A IV. században már a város falain belül is temetkeztek. Találtunk is néhány
szép sírkövet...
Sajnos nem derül ki, kinek a sírkövét látjuk...
Pedig érdekes lenne tudni, kinek állítanak emléket a szépen faragott kövek...
A városerődítés keleti sarkán, egy szakaszon, eredeti magasságban felépítették
a városfal másolatát....
A tíz-tizenkét méter magas fal jól szemlélteti, milyen védelmet nyújtott a város lakói
számára. A városfal számos toronnyal volt erősítve a hatékonyabb védelem
érdekében...
A legyező formájú keleti bástyával szemben szabadtéri színház lett kialakítva...
A városfal tetejére is fel lehet menni, ami így afféle kilátóként is funkcionál...
Igen ötletes, hogy a fal belsejében alakították ki a feljárati lépcsőt...
A fal tetejéről, a szabadtéri színház...
A városfalon kívül is találtak a régészek különböző épületek nyomait. Ilyen például
a Villa Leporis...
vagy a Porticusos épület...
De itt, a falon kívül találhatjuk Flavia Usaiu sírkövét is...
Ami viszont engem nagyon megfogott, az a temető volt...
De ez láthatóan nem a gazdagok temetője volt. Nincsenek nagy, hivalkodó sírkövek.
Valószínűleg amolyan köztemető lehetett, vagy a katonák temetkezési helye...
És itt nagyjából körbe is értünk. Kifele menet még elsétáltunk a felújított Zichy pince
mellett, ami ottjártunkkor zárva volt...
Állítólag ebben a pincében is valamilyen kiállítás lesz, meg a mögötte álló
látványraktár épületében is, ami szintén zárva volt még. Gondolom, még nem
sikerült teljesen berendezkedni az áprilisi nyitás óta. Ez tükröződik a látogató
központ épületén is. Kulturált, tiszta mellékhelység, de szinte üres kiállító terem.
Láthatóan lesz majd kávézó, büfé is, de egyenlőre üresen tátong. Mindez persze
semmit nem von le az összhatásból. Mindenkinek bátran ajánlhatom ezt a
gyönyörű helyet, egy kirándulási célpontnak. Kifelé a parkolóból még készítettem
egy búcsú fotót a déli sarokbástyáról...
Szokásomhoz híven mutatok egy alaprajzot is. Ez nem is volt egyszerű, de végül
találtam egyet, egy diploma munkában...
 |
| Forrás: http://mmtharch.blogspot.hu/2010/07/diplomamunka-gorsium-regeszeti-kozpont_5569.html |
És egy gyönyörű légi felvétel a most felépített városfal részletről...
 |
| Fotó: Civertan Bt. |
Ha valaki kedvet kapott, és erre indul kirándulni, a közelben is talál számos,
érdekes látnivalót...
Gorsium- Heculia története...
A város nevét a III. század végén megjelent Itinerarium Antonini, (római útikönyv) leírásából ismerjük: „Gorsium”, illetve „Gorsio sive Hercule” megfogalmazásban (sive jelentése: és, vagy). A kettős megnevezés a 260-asszarmata dúlás nyomán felépülő város régi, közhasználatú és az új, hivatalos elnevezésére utalt. A rómaiak megjelenése előtt a terület a kelta civitas Eraviscorum-hoz tartozott. Az I. század közepén az Aldunáról idevezényelt ala Scubulorum elnevezésű légió két út keresztezésében (Sopianae-Aquincum, Sopianae-Brigetio) árokkal és palánkfallal körülvett katonai tábort épített. Az itt állomásozó mintegy 500 fős lovascsapat (ala) feladata a sárvízi átkelő védelme és a tartomány belsejének védelmében az ide befutó útvonalak mentén őrszolgálat biztosítása . A Duna parti limes teljes kiépülése után már nem volt szükség a belső katonai biztosításra, így az akkor itt állomásozó csapatot tovább vezényelték a birodalom más területeire. A felszámolt castrum helyén 103-tól új város építését kezdték meg. Traianus császár Gorsiumot jelölte ki az ugyanebben az évben megszervezett Alsó-Pannónia (Pannonia Inferior) provincia tartománygyűlésének(concilium provinciae) székhelyéül. Ma még nem bizonyított, mikor kapta meg a település a városi (municipium)rangot. Tóth István ókortörténész Hadrianus 124-es pannóniai szemleútjára datálja . Az elkövetkező években kiépült település virágkorában elérte a 400 hektárt. A „szent kerületen” belül hatalmas csarnokokat emeltek a tartománygyűlés és a császárkultusz ceremóniáinak megrendezésére. Az ünnepségek fényének emeléséhez elengedhetetlen cirkuszi játékok megrendezésére 20 000 fő befogadóképességű amfiteátrum épült. A markomann-háborúkban (167-180) a szarmaták felgyújtották a várost. Ekkor nemcsak a külső negyedek égtek porrá, de a szent kerületben is nagy pusztítást végzett a tűz. Ezt a csapást hamar kiheverte a város. Helyreállították a császárkultusz épületeit. Ekkor újult meg a tartománygyűlés csarnoka is. Ezt követően 90 évig a severusi kor virágzását élte a város. Az afrikai származású felső-pannóniai helytartóból lett császár, Septimius Severus kiváltságok sorával hálálta meg az őt trónra segítő katonaság szolgálatait. (A katonák zsoldját 1/3-ával megemelte, melyet később újabb zsoldemelések követtek. A fizetőképes kereslet ilyen mérvű növekedése ösztönzőleg hatott a teljes gazdaságra. Fitz Jenő professzor a 193-284 közötti kort a „Pannonok évszázadának” nevezte.) A császár 202-es pannóniai látogatása alkalmából, az uralkodó költségén építették újjá az istenné vált császárok templomát. A vicus vályogból épült házainak nagyobb részét is ebben az időszakba építették át tartósabb építőanyagból. 258-ban egy gyorsan levert polgárháború veszélye elől a föld alá menekítették a városi tanács pénztárát. A 3134 db dupla dénár 1725 évvel később, az ásatások során került elő. Sokkal komolyabb volt a két évvel későbbi szarmata-roxolán-támadás. Az egész Pannóniát sújtó fosztogatás során Gorsiumot a földdel tették egyenlővé a barbárok. Az ezt követő, az egész birodalomra kiterjedő gazdasági politikai és katonai válság mintegy három évtizedre elhúzta a helyreállítás megkezdését. (Barkóczi László elmélete szerint ebben az időben hurcolták el a dunaparti erődítmények sürgős helyreállításához a szentkerület leomlott kőanyagát.) A III. század utolsó éveiben ismét központi akaratból épült újjá a város. Diocletianus utasítására a szentkerület romjait elegyengették és teljesen új koncepció szerint kezdték meg az építkezést. A fallal körülvett városrész továbbra is a provincia kiemelt települése maradt. Az új város új nevet kapott, Diocletianus császár társuralkodójáról, Maximinus Herculius-ról Herculiának nevezték el. Jelentősége valószínűleg ezután sem csökkent. (Fitz professzor teóriája szerint a négy részre osztott Pannónia Valéria provinciájának helytartója(praeses) Aquincumból a 290-es években áttette székhelyét Herculiába.) Az ezt követő évszázadban a város folyamatosan épült-szépült. Helytartói rezidenciának alkalmas palotát emeltek, vele szemben testőrségi laktanya kapott helyet. A kereszténység térhódításával több ókereszténybazilikát alapítottak. A település hanyatlása a IV. század utolsó harmadában kezdődött. A provinciában megromlott közbiztonság a falakon kívül élőket lakóhelyük elhagyására késztette. A városon belül összezsúfolódott lakosság egyre igénytelenebb épületeket emelt. Az elhagyott házak helyén temetők létesültek. Ebben az időben a város valószínűleg püspöki székhely is volt. Valéria provincia területét a rómaiak 430-ban a hunok-nak engedték át. A város ekkor már régi méretének töredékére zsugorodott. A honfoglaló magyarok helyben lakó részben/egészében keresztény népességet találtak. A leletek szerint nem is telepedett le nagyobb magyar népesség ide.Árpád és István inkább a forgalmas utaktól néhány kilométerre északra alapították meg székvárosukat. A Gorsiumi település-együttes helyén létrejött négy-öt kisebb község területén, a temetők tanúsága szerint a XVI. századig folyamatosan laktak. A legjelentősebb falu neve a XI. századtól Föveny volt. Szent István a birtokot a Székesfehérvári káptalannak adományozta. Ezt követően évszázadokon át innen szállították a követ a királyi és egyházi építkezésekhez. A mocsarakkal védett területen több országgyűlést is tartottak. Föveny a török uralom idején pusztult el végleg. A XVIII., XIX. században az elhagyatott terület a Zichy-grófok uradalmához tartozott, akik szintén kőbányaként hasznosították a romokat.
Forrás: Wikipédia
