Somogyvár

Ha Balaton irányából érkezünk a 6701 számú úton, nemsokkal
Somogyvár település előtt megpillantjuk a Szent László 
Látogatóközpont parkolóját. Bár a falun keresztül is fel lehet
jutni a várhoz, érdemesebb itt leparkolni...

A látogatóközpont feltétlenül megérdemli, hogy rászánjunk egy
kis időt...

Igazán érdekes, és látványos kiállítás mutatja be a várrá 
erősített kolostor és bazilika történelmét...

A látogatóközpontból egy igényesen megépített tanösvény 
vezet fel a dombtetőn álló romokhoz...

Ugyan nincs mindenütt korlát, mégsem érdemes letérni az 
útról, mert ember magasságú csalánosban találhatjuk 
magunkat...

Némi lépcsőzés után hamarosan felérünk a domb tetejére.
A kilátó mögött már ott várnak a romok, amiért érkeztünk...

A park bejárata mellett kapott helyet Szent László királyunk
szobra. Nem véletlenül, hisz Ő alapította itt a Bencés monostort
még 1091-ben...

Első utam természetesen a kilátó tetejére vezet...

Ahonnan gyönyörű kilátás nyílik a környező tájra és persze
a bazilikára a hozzá csatlakozó kolostorral...

A 12. században várfallal vették körül a komplexumot...

De sajnos ezek a falak napjainkra már eltűntek... 

A kilátóból szép kilátás nyílik a völgyben felépített látogató
központra is...

A monostor közepén egy kis udvar állt, melyet kerengővel
vettek körül. A csekély maradványokból az látszik, hogy
ez fedett volt...

A kis udvaron talán akkoriban is fűszer és gyógynövényeket
termesztettek...

Az udvar közepén álló ciszternából pedig megoldhatták a 
növények locsolását...

A 16. században jelentős átalakítások zajlottak, melyek 
hatására a belső udvar is kisebb lett, kisebb kerengővel.
Az alapfalakból ez jól látszik is...

A Szent Egyed kolostortemplom főoltára...

Vele szemben, az oltárasztal alatt volt egykor a templom 
legrejtélyesebb pontja, a padlószint alatt két méter mélyen 
kialakított ereklyesír...

A kolostor mögött egy kis templomot, körötte pedig temetőt
tártak fel...

Valószínűleg ide járhatott templomba a falu lakossága, mivel
a kolostortemplomba számukra nem tarthattak misét...

A kolostortemplom nyugati kapujánál búcsúzunk el a 
Somogyvári romoktól...

Végül a monostor alaprajza a helységek megnevezésével...

A Somogyvári vár alaprajza...

Forrás: https://varak.hu

Végül egy légi felvétel a területről...

Forrás: https://varak.hu

Ha erre jársz, néhány látnivaló a közelben, a teljesség igénye
nélkül...

Somogyvár története:

Forrás: https://pazirik.hu/

A település már a bronzkorban is lakott volt. A történelmi hagyomány szerint a Somogyi hercegséget öröklő Koppány vezérnek a mai Somogyvár területén vagy a közelében volt a vezéri szállása, és innen indultak lázadó csapatai Veszprém ostromára 997-ben. A közeli Kupa-várhegyen végzett ásatások során egyértelműen bizonyították, hogy az 1091-ben Szent László király által felszentelt Szent Egyed bencés monostor körül valószínűleg csak a 12. században épült várfal. A király által Franciaországból behívott bencés szerzetesek számára 1091 és 1095 között építtetett apátság a kor egyik legnagyobb és legelegánsabb létesítménye volt. Hozzávetőleg 2,5 hektáron terült el lombardiai román stílusban építve. Az apátság szerzeteseit a Saint-Gilles-i apátság küldte Magyarországra. Valamennyien franciák voltak, s az alapítás után is még hosszú időn át minden barátot Franciaországból küldtek ide. Az apátságban a középkor jelentős kultikus és kulturális központja alakult ki, s az 1220-as évektől már hiteleshelyi levéltárként is működött. A királyi birtokon létesített épületegyüttes egyúttal ispánsági központ volt, azaz a vármegyeszékhely szerepét is betöltötte. A somogyvári királyi vár 1163-tól gyakran szerepelt okleveleinkben. A 13. század végén Henrik fia Miklós foglalta el, akitől rövid idő után III. András király szerezte vissza. Luxemburgi Zsigmond király 1410-ben királyi városként adományozta Marczali Miklósnak és Dénesnek. Ekkorra a vár már romos állapotba került, a Marczaliak sem építettek újjá, és ezután sem szerepel okleveleinkben.
Az 1474-ben kötött örökösödési szerződés alapján a Báthoriakat iktatták be Somogyvár település és tartozékainak birtokába, melyre 1495-ben királyi adományt is kaptak. Később az enyingi Török család birtokába került a terület.
A kolostort és a templomot hozzávetőlegesen a 16. század első feléig használta a rend. A török veszély erősödésével, a mohácsi vereség után végvárrá kezdték átépíteni a templomot és a kolostorépületet. A főkapukat, ablakokat befalazták, a templomtornyokból bástyákat alakítottak ki. A nyugati homlokzat elé egy kisebb őrtorony épült. Az 1543-ban ideérkező török csapatok azonban megostromolták és kifosztották az apátságot. A szerzetesek később nem tértek vissza. A törökök erődítményül használták az épületeket, majd az egykor pompás kolostorépület és a hatalmas templom lassan az enyészeté lett.
A török megszállás idején szerb határőröket (iflákokat) telepítettek le a településen, akik az őslakosokkal szemben kedvezményekben részesültek. A törökök kiűzése után, 1677-ben Széchényi György kalocsai érsek nyerte adományul a települést, amely egészen a 20. századig a család birtokában maradt.
Forrás: Wikipédia

Gyöngyöspata erődített temploma

Gyöngyöspata település közepén magasodik a háztetők 
fölé a mai formájában immár ötszáz éves templom. Ennél
persze már jóval idősebb, hisz az első templomot már a 
12.-században felépítették ide, amit aztán többször bővítettek,
átépítettek, míg a 15.-század végére elnyerte mai formáját.

A patakkőből falazott kis templomnak csak később, a 
13. században építették fel tornyát.

A ma már csak alapjaiban látható kerítőfalát valószínűleg már
a tatárjárás előtt felépítették...

A torony homlokzatán lépcsős díszű kapuzatot alakítottak ki...

A homlokzat bal oldalán jól kivehető az első román templom
homlokzata...

A 15. században gótikus stílusban átépített toronyba barokk 
óra került...

Nemcsak kívülről érdemes megcsodálni ezt a templomot.
Belül ma is láthatók falfestmény töredékek, amiket még
Károly Róbert királyunk festő mestere, Hertul-mester 
készített...

Csak elképzelni lehet, milyen gyönyörű volt ez fénykorában...

De napjainkban is meghitt, békés hangulatot áraszt az 
egyedülálló oltárával...

Ez a hazánkban tényleg egyedülálló 16. századi Jessze-fa
oltár Jézus családfáját ábrázolja...

Az ember itt akaratlanul is megpihen egy kis időre és 
csak hagyja, hogy átjárja a nyugalom és áhitat...

De aztán tovább indul és bezáródik az ajtó mögötte...

A templom erődítésének ma már nem sok nyoma van...

A templom környezetének rendezésekor a kerítőfal alapjait
szemléltetésként rekonstruálták, így könnyebben el tudjuk
képzelni annak formáját, méreteit...

Végül a templom alaprajza...

No és egy légifotó, amelyen jobban látható a kerítőfal vonala...

Fotó forrás: https://www.civertan.hu

Ha erre kirándulsz, ajánlok néhány látnivalót a közelben,
a teljesség igénye nélkül...

Néhány mondat a templomról..

A 12. században kis román templom épült itt, amelynek félköríves szentélye volt. Az alapfalait a mai templom északnyugati negyedében tárták fel. Az agyagba rakott patakkőből falazott templom hajója 8,5 × 6,6 méter területű volt, amelyhez kelet felé 3,5 méter mélységű félköríves szentély csatlakozott.
A 13. században tornyot építettek eléje és az északi oldalon kápolnával bővítették. A kutatás azt is kiderítette, hogy a francia előképek szerint megformált szegedi Szent Demeter-templomhoz hasonlóan, alul négyzetes formájú volt, feljebb nyolcszögű hasábban folytatódott. A tatárjárás idején építhették az északi oldalhoz a Szent András-kápolnát, amikor a főesperes leköltözött a faluba.
Nekcsei Demeter egyenes záródású szentéllyel bővítette és kifestette az épületet egyes feltételezések szerint(forrás:Tájak-Korok) Károly Róbert király Bolognában tanult festő mesterével, Hertul mester-rel. Később a 14. század végén a déli oldalához sokszög záródású hajó épült, szintén falfestményekkel díszítve.
A 15. század végén lényegében elkészült a mai templom, háromhajóssá alakították a teret, új sokszögzáródású szentélyt építettek hozzá, megépült a gótikus torony is. A 16. század végén készült a hazánkban egyedülálló Jessze-oltár a középkori szárnyas oltár pótlására. A dombtetőn emelkedő templomot kerítőfal övezte, ennek rekonstruálására és a terület esztétikus rendezésére is sor került. Hatalmas, alul négyszögletes, a sarkokban haránt állású támpillérekkel megerősített, felül nyolcszögletes, négyszintes torony áll a homlokzat előtt. Ablakai gótikusak , a második emeleten részben mérművesek.
Felül barokk óra és barokk jellegű körbefutó fatornác van, csúcsos, magas toronysüveggel. A torony homlokzatán lépcsős díszű kapuzat látható, amely a kassai dómmal rokonítja az épületet.
A déli oldalon késő gótikus előcsarnok, a hajó és a szentély falain mérműves ablakok és támpillérek találhatók. A homlokzat bal oldalán jól kivehető az első román templom homlokzata. A templombelső háromhajós, késő gótikus bordázattal, a bordákat alátámasztó konzolokon maszkszerű emberfejekkel.
A déli mellékhajó végében a 17. századi oltár, az északiban klasszicista Szent Sír kápolna méltó a figyelemre.

A templomban őrzik Károly Róbert tárnokmestere – és a falu szülötte – Nekcsei Demeter által szerkesztett Nekcsei-biblia egy másolatát.

A Jessze-fa oltár...
A kő oltárasztalt burkoló faborításon virágos rétet faragott a szobrász. Középen a gyertyapadon Izai (Jessze, vagy ahogy a pataiak nevezték Jekse) életnagyságú szobra fekszik, akinek a törzsökéből hatalmas fa sarjad, annak ágai tojásdad alakban keresztezik a Mária születését ábrázoló festményt. A fa ágain Jézus ősei (királyok, próféták, köztük Salamon és Dávid) ülnek, az összehajló ágak felett Mária trónol a kisdeddel. A fa két oldalán egy-egy kandelábert tartó angyal áll, gyetyák világítják meg a fatörzsön nyíló tabernákulumajtót. 1806-ban a szobor elé copf stílusú oltárszekrényt állították, ekkor csonkították meg a szépen faragott, ősz hajú Jesszét. A 8 méter magas Jessze-fa törzsén iratszalagok kígyóznak az Énekek énekéből vett idézetekből. 1868-ban földrengést követő tűz okozott kárt az oltárban. A tűzkár nyomait 1878-ban Reinhard és Hatzunder pesti aranyozó tüntette el.
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kisboldogasszony-templom

Benevár

Benevár romjait Mátrafüred közelében az erdő rejtegeti
előlünk. Persze nem lehetetlen megtalálni. A Parádi úton kell
elindulni míg fel nem fedezzük a kék kereszt turista jelzést, 
majd ezt követve jutunk fel a várhoz. Nem vészes, kényelmes
tempóban is legfeljebb fél órás sétát jelent...

Van ugyan némi emelkedő, de a tüdőnk azért a helyén marad.
Mire elfáradnánk, már meg is pillantjuk a fák között a romokat.

Egykor a várat kettős árokrendszer védte, ám ennek mára
csak csekélyke maradványa látható...

Egy pici séta és már az egykori kaputorony előtt állunk. Persze
csak képzeletben, hisz csak ennyi maradt belőle...

Lépjünk be hát a várba. Rögtön a bejárattal szemben, az udvar 
közepén állt a ciszterna... ( bár nem kizárható, hogy valójában
kút lehetett)

A vár nyugati oldalán állt egy lakóépület...

mely egybe volt építve a vár Északnyugati sarkán álló toronnyal.

A toronynak jóval vastagabb, erős falai voltak. Érdekes, hogy
az északi fal nem a toronyba fut, hanem még mellette is, így
tovább erősítve azt...

A lakóépület délnyugati sarka...

és nyugati oldala kívülről...

Ez pedig a torony bejárata lehetett...

Az északi fal belül...

és kívülről...

Sajnos a konzerválás ellenére itt jelentős kiomlást fedeztem
fel. Remélem hamarosan kijavítják, hisz Benevárnak jelentős
"rajongói" köre van, akik gondosan vigyáznak rá...

A falon kívül hatalmas kőrakás garantálja, hogy legyen anyag a 
javítási munkákhoz. Ez mind a vár falaiból, épületeiből
származik... reméljük egyszer vissza is kerül oda! 

Ez itt a kaputorony melletti fal a keleti oldalon...

A tájékoztató tábla mögötti területen egy nagyobb faépület
állt, aminek sajnos már nyoma sincs...

Viszont a táblánál érdemes megállni, mert itt megismerhetjük
a vár történelmét, és láthatjuk alaprajzát is.

Ezen a légifotón jól látható mindaz, amit a fotókon
mutattam...

Fotó forrás: https://varak.hu

Ha valaki kedvet kapott felkereséséhez, egy kis segítség...

Forrás: https://varak.hu

No és ha már ezen a tájon kirándulsz, néhány látnivaló a 
közelben... ( a teljesség igénye nélkül )

Végül egy gyönyörű látványrajz, ahogy Fodor Zsolt elképzelte
a várat...(kattints a képre)

Benevár története:

A honfoglaláskor Árpád egyik vezérének Edömérnek a Mátra erdejében nagy földet adott, kinek unokája Bene vitéz lehetett az első birtokosa annak a nagy kiterjedésű pogányvárnak, melyet róla Benevárnak neveztek. A tatárjárás során elpusztult várat 1243-1250 között Csobánka comes építette újjá és tette a nemzetség székhelyévé. A birtokot később két fia János comes és Péter között úgy osztotta fel, hogy János kapta Gyöngyöst tartozékaival, így Péter Visontát a hozzá tartozó birtokrésszel. Jánosnak három fia volt, László, Sámuel és I. Dávid. László mester 1298 július31-én fegyvereseivel Kakaton- valószínű a Kenederes és a Kunhegyes közötti Kakaton- Rafain bánnak, Debrecen urának jobbágyaira támadt, akik közül hármat megölt, hatot megsebesített és mintegy 200 márka zsákmányt szerzett. Ezért a tettéért 1300 január 15-én III. Endre király által is jóváhagyott alországbírói ítélettel fej és jószágvesztésre ítélték. Az ítélet végrehajtására azonban a királynak megfelelő ereje nem volt, így a család 1301-ben az egri káptalan előtt Gyöngyöst, Bene helységet és Bene várát akadálytalanul oszthatta fel egymás között, úgy hogy a vár közös költségen maradt. László 1304-ben büntetlenül halt meg, birtokait Sámuel ragadta kezébe. Károly Róbert király 1322-ben azonban javainak egyharmadát elfoglalta, a megmaradt részt pedig Sámuel gyermekeinek hagyta. I.Dávid Csák Mátéhoz csatlakozott és 1312-ben részt vett a rozgonyi csatában, ahol életét veszthette, mert többé már nem említik. A Csobánkák sorsát véglegesen az 1327. május 21-én kiadott királyi oklevél döntötte el, melyben a családot minden vagyonától megfosztották és összes birtokaikat, köztük Bene várát is a Kacsics nembeli Farkas fia Tamás a Széchenyi család őse kapta. Tamásnak két fia volt Miklós, kit Kónya bánnak is neveztek, és Mihály. Valószínű, közösen bírták a várat még 1394-ben is. Az 1411-ben megtartott osztálykor a Kónya fiak és unokák, igy Simon, ki egykor királyi főajtónállómester és László, néhai Frank vajdának fia osztozkodtak, de a vár továbbra is közös maradt. 1424-ben Zsigmond királyé, aki 1430-ban Borbála királynénak, majd 1438-ban Albert király a Rozgonyiaknak adományozta. Bene várát valószínű, hogy a szomszédos Pata várában meghúzódó husziták rombolták le, mert 1497-ben már elhagyott várhelyként "locus castri in territorio possessionis Bene" mint a Kanizsai család birtokát említik.
Forrás: https://varak.hu