bővelkedik kisebb-nagyobb várromokban. Ezúttal egy
kevésbé ismert várat kerestünk fel. A 12-es útról északi
irányban a Kóspallagi úton lehet megközelíteni. Csak
néhány kilométernyire a Dunától épp a Kóspallagi horgásztó
mellett magasodik az a kis domb, melynek tetején állt
egykor Pusztatorony-Bibervár. A út mentén tábla jelzi,
merre induljunk tovább...
Mint a tábla is mutatja, a piros "L" jelzésen mindössze néhány
perces gyaloglás vár a kirándulóra...
Ne számítsunk kiépített útra, ez csak egy erdei ösvény,
méghozzá a meredek fajtából...
Viszont olyan rövid, hogy még elfáradni sincs időnk és már
meg is érkeztünk a csekélyke romokhoz...
Fénykorában sem volt valami nagy, napjainkra meg már
alig látni belőle valamit. De azért egy kis faldarab még
küszködik a kegyetlen idővel...
Nincs rá adat, hogy ki és mikor építette, de valószínűleg már
a tatárjárás előtt itt állhatott...
Célja valószínűleg a völgyben futó út ellenőrzése volt és csak
néhány fős őrség élhetett benne...
Nagyobb legénység számára nem is igen lett volna hely az
egy lakótoronyból és hozzá tartozó, fallal védett kis udvarból
álló erősségben...
A falaktól néhány méterrel lejjebb egy árok is védte a várat,
de ennek nyomai már alig láthatók...
Történetéről semmi adat nem maradt fenn, még nevének
eredetét sem ismerjük. Így, ha már nincsenek tényszerű
adatok, nézzük a legendákat! A néphit szerint a torony lakói
óriások voltak... nos ez eleve hihetetlen, hisz egy ilyen apró
váracskában aligha fértek volna el...
Egy másik legenda szerint a várat egy titkos alagút kötötte
össze a közelben álló kolostorral. Mivel a vártól alig háromszáz
méterre állt a nosztrai pálosokhoz tartozó kolostor, ez nem
annyira hihetetlen. Úgy döntöttünk, ha már itt járunk,
körülnézünk mi maradt abból a kolostorból. Búcsút vettünk
hát Bibervártól...
És elindultunk le az erdei ösvényen...
A Horgásztó parkolójával szemben indul el az az út, ami a
pálos kolostorhoz vezet...
Egy másik legenda szerint az út mellett négy kocsinyi aranyat
rejtettek el a szerzetesek, mikor a közelgő törökök elől
menekültek. Tudom, hogy sok legendának van igazság alapja,
de szerintem ez nem tartozik közéjük😉
Már csak azért sem, mert egy másik legenda szerint meg a
kolostor kútjába rejtették el az aranyukat a szerzetesek.
Méghozzá ebbe a kútba.. talán ezért van a rács a tetején? 😏
Sajnos a kolostorból mindössze ennyi maradt...
Szívet melengető látvány ez a kis emlékhely...
Valaki nemzeti színű szalagot hagyott itt emlékül...
Találtunk egy kis mécsest, amit meggyújtottunk tiszteletünk
jeléül...
Nem találtunk kincseket, de szereztünk egy újabb szép emléket.
Ezért érdemes útra kelni.. de visszatérve a várhoz, íme az
alaprajza...
 |
| Forrás: https://varak.hu |
Légifotót sajnos nem találtam, így a műholdaktól kértem
segítséget...
Még egy kis segítség, hogy könnyen rátalálj!
 |
| Forrás: https://varak.hu |
No és ha már kirándulsz, néhány vár a közelben...
Bibervár története:
A déli részen fekvő dombos határrészen található Bibervár a Kis-Hanta-patak és Korompa-patak találkozása felett emelkedő dombtetőn állt. A községtől délre kb. 2-3 km-re a Kismaros felé vezető út bal oldalán találjuk egy kis domb tetején az egykori őrtorony maradványait. Az 1980-as években végzett ásatás szerint kisméretű, lakótoronyból és udvarból álló erősség volt, amely legkésőbb az 1260-as években épült. A várat egyszerűen Toronynak nevezték. Pusztulását ellenséges támadás okozhatta a XIII. század végén vagy a XIV. század elején. A Pusztatorony-dűlőben talált leletek korabeli településre utalnak, feltehetően Toronyaljának hívták.
A Bibervárral szemben, az út jobb oldalán találhatók egy középkori kolostor romjai. A vártól mindössze 300 méter távolságra állt egy, nosztrai pálosokhoz tartozó kolostor a XIV. századból. A XVIII. századi térkép jelöli a kolostorhoz tartozó halastavat, ahol jelenleg is halastó van. A XIV. században malom is épült a tó mellé. A malomárok érdekessége – ami Magyarországon egyedülálló –, hogy egy 9 méter hosszú alagútban szállította a vizet a malomkerékhez. A kolostor valószínűleg a török hódítás idején néptelenedett el.
Mondák a régmúltból
A népi emlékezet szerint a Torony lakói óriások voltak. Utolsóként egy Mnyi nevű öregember és leánya élt itt. Hatalmas étvágyukkal egy egész ökröt meg tudtak enni. A lány sokat sétált a környéken, és egyszer meglátott egy szántóvető embert. Nemigen ismerte a halandó embereket, így kötényében hazavitte új játékszerét. Az apja azonban ráparancsolt hogy vigye vissza szekerestül a rémült parasztembert, és ne bántsa többé sem őt, sem társait, mert az ő munkájuk tartja el mindkettőjüket.
Szinte minden településen fennmaradt titkos, föld alatti rejtekutakról szóló hagyomány. Kóspallag környékén is úgy tudják, hogy a toronyaljai és a nosztrai rendházat föld alatti járat kötötte össze. A fennmaradt monda szerint a pálos barátok a törökök támadásának hallatára a kincseket a kolostor mély kútjába rejtették. A kutat senki nem merte megbolygatni. Mégis akadt egy vakmerő ember, aki megpróbálta a kincset kiásni. Miközben ásott, megjelent egy hatalmas kutya, és a kincskereső szörnyethalt ijedtében. A monda másik változta szerint a menekülő szerzetesek nemcsak a kútba, hanem a kolostor és Nosztra közötti úton is elrejtettek négy kocsi aranyat.
Az elrejtett kincseket még senkinek sem sikerült megtalálnia.
Forrás: http://kospallag.hu/kozsegunk-tortenete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése