Vannak olyan váraink, melyek kevésbé népszerűek társaiknál.
Ilyenek például a földvárak. Nincs mit ezen csodálkozni, hisz
van egy kis hátrányuk a kővárakkal szemben. Mégpedig az, hogy
a helyszínen szinte semmit nem látni belőlük. Hacsak nincs
nálunk egy hőlégballon, helikopter, vagy legalább egy drón,
hiába állunk a vár közepén, szinte semmi érdekeset nem fogunk
látni. No persze, aki tudja mit keressen, találni is fog látnivalót.
Abaújvár vára például kifejezetten érdekes lehet egy várbarát
számára...
A település nyugati széle mellett, egy kis domborulaton fekszik
a Hernád folyó felett, a 3,9 hektáron elterülő ispánsági vár.
Egyetlen bejárata nagyjából ugyan ott állt, ahol napjainkban is.
Ezt a szimbolikus kaput akár kilátónak is használhatjuk.
Bár a vár belátásához nem sokat segít...
Íme a vár belső területe... hát igen, nincs túl sok látnivaló.
területén több ismeretterjesztő táblát is kihelyeztek, melyek
bemutatják nekünk a vár történelmét és leírását...
utóbbi időben nem nagyon van pénz a táblák karbantartására.
persze az egyházi emberek. Itt állt egykor a vár temploma...
méretű temetőt is feltártak.
Egyesek szerint Aba Sámuel építtette, de valószínűleg még
korábban épült. Megfordult itt 1046-ban András és testvére,
Levente. 1106-ban Álmos herceg elfoglalta, amivel kivívta
bátyja, Kálmán király haragját. Kálmán ostrom alá vette,
aminek az lett a vége, hogy öccsének elszállt a harci kedve és
megadta magát. Így egész biztos, hogy Kálmán király is járt e
falak között...
Egy valami azonban biztos. A tatárok sosem jártak a várban.
Bár többször is ostromolták, sosem tudták bevenni Abaújvárt.
Köszönhető ez a magas falaknak, amik átlag 15 méterre is
magasodhattak a külső felszínhez képest és a Hernád folyó
mocsaras árterének, ami körülvette a várat...
Napjainkra a mocsaras környezet eltűnt, így a közeli folyóról
már nehéz elképzelni, hogy védelmet nyújthatott a várnak..
a szerkezetét. Ekkor derült ki, hogy nem csupán összelapátolták ezeket a magas falakat, hanem un. rekeszes (kazettás)
szerkezetű építményről van szó...
Figyelembe véve az akkori technikai eszközöket, nem kis meló
lehetett 12 ezer m3 fát és 72 ezer m3 földet beépíteni ebbe a 754 méter hosszú sáncba...
A 14. század végére elveszti jelentőségét a vár és egyre inkább
a mellé épülő faluba költöznek. Ekkoriban kerül a Perényiek
birtokába a terület. Az egyre növekvő településre valószínűleg
ők építtetnek egy új templomot, aminek tornya jól látszik a sánc
tetejéről...
Ha már Abaújváron jársz, természetes, hogy ezt a templomot is
fel kell keresni, mert gyönyörű!
Bár kerítőfal övezi, nem nevezném erődített templomnak.
Inkább csak a templom és a mellette elterülő temető nyugalmát
volt hivatott védeni...
Bizonyára katolikus templomnak épült, de a Perényiek 1580-ban
már református hiten vannak, így templomuk is az "új" hitnek
szolgál.
1617-ben felújítják, majd nem sokkal később faragott
kőszószéket is kap. Ezekben a munkálatokban valószínűleg a
Perényi család játszott szerepet. Egyikük, Perényi Mihály, itt
is lett eltemetve a templom belsejében.
Már csak be kéne jutni, hogy láthassuk belülről is. Ez nem is
olyan egyszerű, mert alapból zárva van az ajtó. De a templom közelében álló parókián szívesen odaadják a kulcsot...
Így hárul el ez az akadály is...
Nos,ennél azért... kicsit másra számítottunk.
A több helyen lebontott fehér festék alatt látszik, hogy egykor
az egész templom festményekkel volt díszítve...
A karzat feletti kis ajtó a toronyba vezet. Benéztem, de sajnos
korom sötét volt benn..
Íme a templom a karzatról, a szentéllyel és a faragott
kőszószékkel...
Ez a befalazott ajtó bizonyára az egykori sekrestyébe vezetett, amit az 1730-as években bontottak le...
Ez a kis templomlátogatás remekül kiegészíti az Abaújvári
kirándulást, ne hagyd ki! Csak a kulcsot ne feledd visszavinni!
Visszatérve a várra... Íme az alaprajza.
No és egy szép légi felvétel, ami jól tükrözi méreteit...
 |
| Forrás: https://varak.hu |
Hogy könnyen rátalálj...
És ha már erre kirándulsz, néhány ötlet a közeli várakból...
Végül egy tanulmányfilm a Pazirik Informatikai Kft jóvoltából...
Abaújvár története:
A vár a Zempléni-hegység északnyugati végén, Abaújvár község nyugati széle felett, elkülönülő alacsony dombon fekszik. Alatta a Hernád folyik, félkörben pedig a messze északra elnyúló vizenyős árterület övezi. A vár alakja megközelítőleg kör alakú, több egyenes oldalrésszel. Átmérője a sánc tetejétől számítva 245, illetve 235 m, területe 3,9 ha. A sánc 3–4,5 m belső magassággal legnagyobbrészt ma is körbeveszi, a külső térszint fölé átlag 15 m-re emelkedik. Külső oldala, egy rövid szakaszt kivéve, a község házai által teljesen körbeépült és az udvarok végében legtöbb helyen erősen megrongálták. A sánc belső része azonban viszonylag épnek mondható. A vár egész belső területe mezőgazdasági művelés alatt áll, mindössze egy lakóépület és a hozzá tartozó gazdasági épületek foglalnak el egy kisebb részt a vár keleti szélén. Ugyanitt van a vár egyetlen bejárata is, keletről, a hegyek irányából. Erről az oldalról egy már erősen feltöltődött mély árok is védte. Belső területe lapos, középtájon kissé kidomborodik. Az abaújvári vár szinte valamennyi történeti, a területtel foglalkozó helytörténeti, műemléki és várakkal kapcsolatos irodalmi munkában megtalálható. Ezekben főleg a vár történeti adatait szerepeltetik, a vár kialakításáról, elhelyezkedéséről – néhány kivételtől eltekintve – alig tesznek említést. A leírásokban ugyanakkor több téves adat is található, ezért a régebbi irodalmi adatok áttekintésétől eltekintünk. A várról először Soós Elemér készített rajzokat, majd Pogrányi-Nagy Félix közölt egy helyszínrajzot, de ezek csupán sematikus ábrázolásoknak tekinthetők. 1974–1975-ben Gádor Judit és Nováki Gyula a vár sáncában végzett ásatást, majd 1976–1981 között Gádor Judit a vár belső területén végzett feltárásokat. Az ásatók eredményeiket számos helyen közzétették. 1981 után a feltárások megszakadtak, a vár belső területén elhelyezkedő település további feltárására nem került sor. A vár új részletes, szintvonalas felmérését – a feltárásokhoz kapcsolódva – 1976-ban Sándorfi György készítette el. A vár kutatását és történeti adatait 1997-ben az Abaúj-Torna megyére vonatkozó vártopográfiai cikksorozat foglalta össze, legutóbb pedig 2001-ben a település önálló monográfiájában Wolf Mária közölt további új adatokat a várról. Az abaújvári vár építésére történeti adatot nem ismerünk. Kézai Simon (1358) szerint Aba Sámuel király (1041–1044) építtette, de eredete feltehetően korábbra, a 10–11. század fordulója körüli évtizedekre, a magyar államalapítás idejére tehető. Kezdetben az újvári ispánság és esperesség székhelye lett. 1046-ban (Aba)Újváron találkozott össze az Oroszországból jövő András és Levente, akiket az elégedetlen főurak hívtak be a lázadó Vatával és társaival, majd innen indultak András koronázására Székesfehérvárra. 1106-ban Álmos herceg Lengyelországból sereget behozva elfoglalta, mire Kálmán király ostrom alá vette, de az ostrom megbékéléssel végződött. 1242. február 2-án azon várak közé sorolták, amelyeket a tatárok még nem tudtak elfoglalni. A tatárjárás után, 1251-ben IV. Béla még intézkedik a vár őrzéséről, az újonnan épült várak mellett azonban sokat vesztett jelentőségéből. 1312-ben, a rozgonyi csata után Károly Róbert az ellene lázadó Aba nembeli Amadét megfosztotta birtokaitól, és ezt követően kapják a várat a Drugethek mint honorbirtokot, ahonnan 1317–1332 között keltezik okleveleiket. 1330–1334 között Drugeth Vilmos udvarbírája egyben az itteni várnagy, ami a vár fennállására utal. 1353-ban említik utoljára a várnagyát, 1355-ben Drugeth Fülöp özvegye rendelkezett a birtok felett. Újvár falu később a Perényieké lett, akiknek 1399- ben és 1405-ben a király megengedi, hogy itt erősséget emeljenek. Az építkezésről nincs adatunk, de feltételezhetően nem éltek ezzel az engedéllyel, mivel 1406-ban a közeli nagyidai birtokukra vonatkozóan adtak be hasonló kérelmet. A nagyidai várat 1411–1414 között fel is építették és ezután Újvárt, faluként, már e vár tartozékai között találjuk, várként többé nem említik. Az 1974–1975. évi sáncátvágás csak a sánc belső felére korlátozódhatott, de az eredmények a szerkezetre és az időrendre vonatkozóan kellő támpontot jelentettek. A sánc végig egységesen ún. rekeszes (kazettás) szerkezetet mutatott, vagyis a sánc irányával párhuzamos, egymástól 2–3,5 m-re, és arra merőleges, egymástól 0,6–1,2 m-re fekvő gerendákat raktak váltakozva egymásra. A gerendák barnára korhadva, vagy szürke por alakban bontakoztak ki, összeillesztésüket nem sikerült megfigyelni. A gerendák közeit döngölt földdel töltötték ki. A sánc rekonstruálható gerendaszerkezete 23,3 m széles és 6,6 m magas lehetett, amelyet 14 szintre lehetett elkülöníteni, de egy-egy szintben 3–4, néha több gerenda volt egymás alatt. A felső négy szintben a gerendák valamivel ritkábban jelentkeztek, ami valószínűleg későbbi építési periódusra mutat. A ma ismert kézi munkanormák és optimális időjárás figyelembevételével, számítások szerint 100 embernek kb. 2 év és 3 hónap kellett a sánc felépítéséhez. A sánc legtetején a mai felszín alatt 4,30 m szélességben, 0,5 m vastag fehér habarcsos faltörmelék mutatkozott, egy teljesen kiszedett kő várfal nyomaként, amely a várat körbevette, de a fal eredeti szélességét nem sikerült megállapítani. A sánc alatt őskori, késő bronzkori és császárkori cserepek tanúskodtak a hely korábbi lakottságáról. A sánc faszerkezete közötti földből 10–11. századi cserepek kerültek elő, a legfelső rétegekből pedig 12– 13. századiak jelezték a későbbi sáncfelújítást. Utóbbi helyen ritka mezőgazdasági vaseszközök is voltak elásva (2 sarló, 1 ásópapucs és 1 szőlőmetsző kés). A vár belső területén több, 11. század közepe- és a 15. század eleje közötti településre utaló lelet került elő. 1976–1981 között a várbelső északi részén egy templom és a körülötte elterülő temető feltárására került sor. A kőalapozású, kváderkövekből épült, félköríves szentélyzáródású román-kori esperesi templom teljes hossza 15,41 m, hajójának hossza 11,25 m, belső szélessége 7,23 m volt. Építése a 11. század végére, egy későbbi átépítése pedig a 13. század második felére tehető. A templom körül összesen 786 sír került feltárásra. A sírokból előkerült leletek a temető 11–14. századi használatára utalnak. A templomtól északra a legalsó sírok alatt egy, a temetkezés idejénél korábbi, a 11. század közepétől létesült település nyomai mutatkoztak. A sánc építését megelőző járószint a 10. század végénél korábbi nem lehet, a sánc építési ideje a 11. század elejére, első felére tehető, a felső része pedig a 12. századból származhat. A habarcsos kővárfal korára nincs adatunk, csak feltételezzük, hogy a 13. században emelték.
Forrás: https://varak.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése