hanem névrokonáról, a kis Nógrád vármegyei Fejérkőről lesz szó.
Ez a vár Sámsonházától északra, egy 300 méter magas domb tetején
állt. Nem lehetett hosszú története, mivel a hagyomány szerint valamikor
az 1100-as évek elején épült, de 1409-ben már mint romot említik.
Kész csoda, hogy ennek ellenére a mai napig maradt álló fala. Ezeket a
megmaradt falakat céloztuk meg a mostani utunk alkalmával.
A Sámsonházáról Salgótarján felé induló úton kell a várhoz indulnunk.
Ahogy a települést elhagyjuk hamarosan megpillantunk egy elágazást.
Na itt kell leparkolni az autót, mert a további út legfeljebb terepjáróval
járható biztonságosan...
Itt egyébként tábla is mutatja a követendő utat...
Néhány száz méternyi séta után megpillantjuk a következő
tájékozódási pontot...
Érdemes figyelni, mivel a bozót rejtekében könnyen elkerülheti
figyelmünket és tovább sétálunk egyenesen, holott itt jobbra kell
fordulni...
Ez után hosszú, de még enyhe emelkedő következik...
Amíg meg nem pillantjuk a következő táblát, ahol ismét jobbra kell
fordulni. Innen kezdődik az út neheze, egy igen erős emelkedőre
készüljünk!
Szerencsére nem túl hosszú ez a szuszogó, néhány száz méter csupán.
De azért jól fog esni, mikor feltűnik ez a látvány...
A tábla mögötti kiemelkedésen állt egykor a vár...
Kellemes meglepetés volt, hogy rongálásoktól mentesen áll a várat
bemutató tábla...
Az egykor 40 x 30 méter alapterületű várnak napjainkban nem sok
nyoma maradt...
Persze azért felfedezhetők még faltöredékek ha keressük őket...
A dzsungelszerűen mindent belepő aljnövényzet sem könnyíti a
felfedezők dolgát...
Éppen a sűrű bozótos miatt érdemes mindig a lábunk alá nézni és a
meglévő fakorlátok mellett haladni...
Hogy miért? Nos mert a bozótos több helyen mély üreget rejt ami talán
ciszterna vagy beomlott pince is lehetett. Sajnos felismerhető fotót sem
tudtam készíteni róla, de bizony ott rejtőzik a korlátok mögött és ha
valaki beleesik, komoly baj lehet belőle!
Ha valaki kisgyermekkel érkezik, javaslom, sose tévesszük szem elől egy
pillanatra sem, mert ezek a korlátok csak jelzés értékűek, egy gyermek
könnyen átbújik alatta. Viszont ha figyelünk, még több szép faltöredéket
fedezhetünk fel...
Némi hadakozás a bozóttal és elérhetjük a vár legnagyobb álló faltöredékét...
Egy bölcs ember ide sem nyáron, hanem a késő ősztől kora tavaszig tartó
időszakban kerekedik fel, amikor a mindent elrejtő zöld aljnövényzet a
téli álmát alussza. Akkor többet látni a várból ennél...
És persze nem kell ember magasságú bozóttal küzdeni...
A vár legnagyobb álló falán egy emléktáblát helyeztek ki. Nem könnyű
megközelíteni...
De ha sikerül, az egy újabb trófeát jelent. Ezt a várat is meghódítottuk! :)
Sajnos ma már senki sem tudja, hogy nézhetett ki ez a vár fénykorában...
De az alaprajz azt jelzi, lehetett itt némi feltárás, ami megközelítőleg
behatárolta a vár formáját, alakját...
 |
| Forrás: http://www.varak.hu |
Még ez a légifotó is többet mutat annál amit mi a helyszínen láttunk...
 |
| Fotó forrás: http://www.varak.hu |
A helyszínen, amitől itt búcsút is vettünk, hogy újabb felfedezésre váró
várakat célozzunk meg...
Hogy merre tovább? Nos van a környéken bőven látnivaló. A teljesség
igénye nélkül, íme néhány példa...
De ha kedvet kaptál, hogy épp ide indulj el, íme a térképes segítség!
 |
| képforrás: http://www.varak.hu |
Fejérkő-vár története:
"A hagyomány szerint a várat II., vagy Vak Béla király uralkodása idején egy pártütő főúr, Sámson építette, aki 1132-ben Borics trónkövetelő híve volt. A vár első okleveles említése azonban csak 1409-ben történt, amikor Zsigmond király Zheten-i András deáknak és testvérének Gergelynek, a Zaránd vármegyei Egregh nevű várukért, a Pest vármegyei Tétényben levő birtokrészükért és más birtokokért különböző királyi birtokokat adott cserébe, köztük a Kachy János fia Pál magtalan halálával reá szállott Sámsonháza melletti Fejérkő várhelyet - "possessio Samsonhaza cum loco castri Fejerkw". Ekkor tehát már romokban hevert a vár, amely többé már nem is épült fel, és a török harcok idején sem szerepelt. Egy év múlva azonban Zsigmond visszaszerezte Sámsonházát és azt 1424-ben Borbála királynénak adományozta. 1424-ben Tari Lőrincet iktatták be a birtokba, mely 1439-ben Tari Rupert, 1454-ben pedig Tari György kezére került. Mátyás király 1472-ben Tari György birtokait - aki a néhai Pásztói Péter szemeit kiszúrta és emiatt hűtlenségbe esve fej- és jószágvesztésre itéltetett - köztük "Samsonhaza simul cum loco castri Fejerkw"-t Gúthi Ország Mihálynak adományozta. 1548-ban a Losonczi család, 1598-ban Török István a birtokosa."
Forrás: http://www.varak.hu
