Dombó vára...

Dombóvár déli csücskénél, a Pécsre vezető 611-es út mellett
találunk rá a vár maradványaira. A várost épp csak elhagyva,
az úttól jobbra, kb 50 méterre, egy tanya mellett emelkednek
a várra alig emlékeztető romok. Nem kifejezetten családi 
kirándulásra ajánlanám ezt a helyet, kevéske látványossága
miatt. Az úttól befelé sétálva e kép tárul elénk..

Első látásra csak ez a két, 7-8 méter magas tömb maradt meg a várból.
A kőből épült, a külső fal része volt..

Míg a vele szemben álló tégla építésű torony a lakószárny egy része
lehetett. Ennek tetején a közelmúltban még gólyafészek volt, erről
nevezték a helybéliek Gólyavárnak a romokat...

A tégla torony közvetlenül a tanya épület mellett áll, olyan közel,
hogy valószínűleg valaha a vár falai benyúlhattak a mostani épületek
alá is..

A hajdani vár egy mocsár közepén állt, mely az idők folyamán
teljesen kiszáradt. Így ma a környező mező síkjából épp csak
kiemelkedő magaslaton állnak a maradványok..

A kőből épült fal töredék mellett felfedezhető még a fal folytatása..

Érdekes, hogy itt is leginkább a tégla fal maradványok maradtak meg.
Feltehetően a Gyulai várhoz hasonlóan, a vár külső falához belülről
hozzáépített lakóépületek nyomai ezek..

Valaha több méter vastag falak álltak itt..

A Himnuszunk egy sora jut eszembe: "Vár állott, most kőhalom.."
Megmaradt falai ma is harcolnak.. az idővel, és a mindent 
visszahódítani akaró természettel..

Rövidke sétánk végén, mielőtt tovább indulnánk, még vissza
pillantunk a kis vár romjaira, ami a hozzáértők szerint a
Gyulai vár kicsinyített mása lehetett..

És végezetül egy légi felvétel a csekély romokról..

Forrás: https://varak.hu

No és egy alaprajz a helyszínről...

Forrás: https://varak.hu

Dombóvár története:

Az első vár a XIII. század vége felé épülhetett. Előszőr 1313-ban említik, ekkor a Kőszegi család tulajdonában volt. A Kőszegi család rendszeresen szembefordult az uralkodóval, de Károly Róbert végleg megtörte hatalmukat és váraik királyi tulajdonba kerültek. 1326-ban Károly Róbert a Csák nembéli Péternek és Istvánnak adta Nyék várával együtt csereként a Bokonyban és a Vértesben elterülő, nagy kiterjedésű birtokaikért, benne Bátorkő, Csesznek, Csőkakő és Gesztes váraiért, Tataért és Csákvárért. Ezzel az egyenlőtlen cserével Károly Róbert a Csákok hatalmát is megtörte. A Csák nembéli Péter utódai felvették a Dombói, Dombai nevet.

A Dombai család a megyei nemesség jobbmódú rétegéhez tartozott, a XV. században egyes tagjai már előkelőbb helyet foglaltak el az országos politikában. 1441-ben Dombai Frank egyike azoknak, akik felhatalmazták Rozgonyi Simon püspököt és Újlaki Miklóst, hogy Krakkóba menjenek a királlyá választott Jagelló Ulászlóért. Fiai, Pál és László 1447-ben annak az oklevélnek voltak az aláírói, amellyel Hédervári Imre átadta Buda várát Hunyadi Jánosnak. Dombai Pál 1445-ben a Bécsben Frigyes császárral tárgyaló küldöttség tagja volt, 1449-ben Tolna megye alispánja, 1460 után pedig Mátyás király bizalmából főispánja, 1464-ben országos főméltóságként királyi lovászmester. Testvére Dombai László, királyi kamarás. Dombai Pál fia Pál királyi tanácsos és táblai ülnök a XVI. század elején II. Ulászló udvartartásában. Dombai László fia Miklós országyűlési követ. Az ifjabb Dombai Pál fia, János 1526 után Tolna megye főispánja és a dunántúli politikai élet egyik vezetője. Dombó és Nyék várát másodunokatestvérével, Dombai Miklós fia Farkassal közösen birtokolta.

Az 1520-as években a két Dombai, Farkas és János Dombó és Nyék várában egyaránt építkezett. A XIII. századi szabálytalan alaprajzú várat ekkor építették szabályos négyszög alaprajzúvá, melynek nyugati oldalának közepén nagyméretű lakótorony emelkedett, a várban pedig - egymással szemben, az északi és déli oldalon - alápincézett, emeletes lakóépületek álltak. A várat vizesárok vette körül, amelyen át egy fahíd vezetett a kapuhoz. A kapu elött elterülő, és rácok által lakott kis települést sánc övezte, amelynek tetején palánk volt. Ma csak az északi külső fal egyes szakaszai és az északkeleti sarok látható kb. 8 méter magasságban.

Dombai Farkas utód nélküli, Dombai János 1536-ban fiú örökös nélküli halála után János kiskorú Anna leánya örökölte a birtokot, aki nagyapja Werbőczy István gyámsága alá került. Werbőczy ennek ürügyén vette kezébe a családi várakat és uradalmakat. 1538-ban Török Bálint birtokába került. Török fogságba esése után 1541 után Werbőczy fia Imre, aki jelentős szerepet játszott a törökellenes harcokban, foglalta el. Székesfehérvár 1543-ban történt elestét követően Tolna megye valamennyi vára török kézre került. 1544-ben már török kézen volt és csak 1686-ban szabadult fel. A vár viszonylag épségben vészelte át a hódoltság idejét.

1691-ben Esterházy Pál nádor megvásárolta a várat és a birtokot. Kezdetben őrséget tartott a várban, de a török fenyegetettség megszűnésével a vár elvesztette jelentőségét. A vár nem érdekelte az Esterházyakat, nem laktak benne, hagyták pusztulni. 1699-ben a feleslegessé vált várakról rendelkező Habsburg döntés elrendelte a vár lerombolását, amit 1702-ben végre is hajtottak. Lerombolása után köveit a lakosság széthordta.

Forrás: http://www.varbarat.hu/varak/dombovartxt.html