indul az a turista út, amelyen kb 35-40 perces sétával juthatunk fel a romokhoz.
Érdemes figyelni a piros és piros "L" jelzéseket, hogy ne tévedjünk el az erdőben.
Ha beosztjuk az erőnket, nem túl megterhelő séta, de ide nem ajánlott
magassarkú cipőben jönni.:) A romokat szinte az utolsó méterekig nem lehet
látni, de ha ezeket a falmaradványokat meglátod, jó helyen jársz..
Ez után már csak néhány méter és előttünk a vár..
Tátika kicsi vár volt, és sajnos ebből is alig maradt állva valami. Csak az északi fal
egy része magasodik a táj fölé a hozzá tartozó épület maradványaival..
Viszont a kilátás gyönyörű, már csak ezért is érdemes volt feljönni ide. Bár ottjártunkkor
elég párás volt a levegő, mégis szép kilátás nyílt a Balatonra..
Ennek a valaha élő várnak ma is vannak lakói, igaz ők nem sokat törődnek vele,
hogy hajdan itt katonák éltek...
Írisz a vár nyugati oldalánál..
Sajnos az aljnövényzet lassan mindent eltakar.. alig találni valami bizonyítékot rá,
hogy itt valaha épületek álltak. Nem tudni, ez a lejárat honnan, hová vezetett...
Mögöttem az erőd keleti oldala.. Valószínűleg itt is egy épület állt..
És valahol itt lehetett a vár bejárata..
Nos, nem töltöttünk el annyi időt itt fent, mint amennyi időt igényelt, hogy feljussunk
ide.. De még így is megérte a gyönyörű kilátás, a csend, és a friss levegő miatt..
Még egy pillantás a megmaradt boltíves átjáróra, aztán búcsút veszünk Tátikától..
Még egy kép a festői szépségű ösvényen lefelé menet..
Minden esetre megállapítottuk, hogy megérte ez a séta, és aki szereti az erdők levegőjét,
nem fél egy kiadós sétától, az feltétlenül zarándokoljon el ide..
Végül a vár alaprajza..
Forrás: https://varak.hu/ |
A 14. század első éveiben megszállta a Kőszegi nemzetség, tőlük Károly Róbert szerezte vissza az 1321-es hadjáratában. Királyi kezelésben állt a következő évtizedekben. Nagy Lajos uralkodása alatt került adományként a legbensőbb udvari köréhez tartozó Lackfi főnemesi család tulajdonába. Zsigmond király hívei legyilkolták a család vezető két tagját. Az elkobzott birtokaik közül Tátikát különböző zálogbirtokosok után Habsburg Albert kegyéből a Gersei Pethő nemesi család szerezte meg. Korai tulajdonosa, a veszprémi püspökség azonban nem nyugodott bele, több alkalommal is fegyveres embereivel megszállta, így 1494-ben majd 1538-ban. Ez utóbbi esetben a korabeli leírások szerint Kecsethy Márton püspök kezére kerültek a - török veszély miatt ide menekített - környékbeli nemesi családok és pálos kolostorok értéktárgyai, melyeknek pénzbeli értéke állítólag meghaladta a százezer aranyforintot.
A XVI. század közepére már Tátika jelentéktelen, magánkézben lévő várnak számított. Turco itáliai hadmérnök fennmaradt rajzai szerint a vár bejáratát kaputorony alkotta, ami a hosszúkás várudvart szegélyező vaskos öregtoronyhoz és emeletes palotaszárnyhoz vezetett. Védművei leromlott állapotban voltak, őrsége sem képviselt komolyabb katonai erőt.
A vég 1589-ben érte el, amikor egy nagyobb portyázó török csapat lerohanta és elfoglalta, majd kifosztása után felgyújtotta épületeit. Az elszegényedő Gersei Pethő família többé nem építtette újjá. 1703-ban császári csapatok hadgyakorlat címén felgyújtották az elhagyott várat. 1741-ben a birtokot szerző Festeticsek már csak egy romvárat mondhattak magukénak. Több évszázados pusztulása után végre régészeti feltárásokat és helyreállításokat végeznek falai között, hogy az ide látogató turisták ne csak a csodálatos panorámában tudjanak gyönyörködni, hanem a középkori várrom megóvott részeiben is..
Forrás:http://hu.wikipedia
Írtad az elején: "Ha beosztjuk az erőnket, nem túl megterhelő séta, de ide nem ajánlott
VálaszTörlésmagassarkú cipőben jönni.:) "
Nos, mintha magunkról olvastam volna, mikor annakidején mi is meghódítottuk Tátika romjait. Párom meg is volt sértődve rendesen az erdőre, utakra, sárra, időre, hegyre stb... amidőn 2 percenként tisztogatta a 10 cm-es sarkait cipőjének. Már nem is mertem neki felidézni reggeli javaslataim a megfelelő lábbeli viselésére, amire válasza az volt: á, biztos nem lesz az olyan magasan és messze...
Nos,igen.. A hölgyeknek néha fontosabb hogy csinosak legyenek annál, hogy a célszerűségre koncentrálnának.:) No de többek közt ezért is szeretjük őket.:)
TörlésÉn szerencsésnek tartom magam,hogy az én párocskám a leglehetetlenebb terepekre
is velem tart... Nem sok nő vállalta volna például, amikor ember magasságú
csalánosban kellett megközelítenünk egy várromot.:) Azért volt rá példa, hogy egy másik vár esetén már Ő is lázadozni kezdett,mikor kétszeri eredménytelen keresés
után harmadszor is nekivágtunk a romok felkutatásának..:)