más érdekes látványosság is, ami igazán megérdemel egy kis
kitérőt. Így volt ez akkor is, amikor Füzérre tartva, betértünk
Füzérradványba, hogy megnézzük a Károlyi kastélyt. Hiszem,
hogy hazánk egyik legszebb kastélya ez, mely gyönyörű
parkjával feledhetetlen perceket szerzett nekünk is. Úgy
gondoltam, most néhány kép erejéig megosztom ott szerzett
élményünket olvasómmal. A teljesség igénye nélkül íme a
fotók, amik talán kedvet adnak egy kiránduláshoz másnak is.
A kastély déli homlokzata..
terasznál álltunk meg..
Majd az északi oldal következett, ami kevésbé látványos..
De aztán rögtön kárpótolt minket a gyönyörű keleti homlokzat. Ez
a kastély fő homlokzata..
a kastély fő homlokzata..
És a bejárat feletti Károlyi címer..
A kastélyt gyönyörű park veszi körül. Ennek ékessége, az ország egyik
legnagyobb platánfája..
Egész messze kellett menni, hogy az egész fa bele férjen a képbe..
A kastély fénykorában luxus szállodaként is üzemelt. Akkoriban nem
csak park, hanem golfpálya, csónakázó tó, fürdő medence is várta
az itt pihenőket. Ez utóbbit még megtaláltuk, igaz, erősen romos
állapotban..
csak park, hanem golfpálya, csónakázó tó, fürdő medence is várta
az itt pihenőket. Ez utóbbit még megtaláltuk, igaz, erősen romos
állapotban..
Ideje volt belépni a kastély belsejébe is. Kár lenne kihagyni, 
Persze volt idő, amikor ezek a termek sokkal szebbek lehettek..
Akkoriban külsőre is kicsit másként nézett ki az épület. Egy kép
Ami napjainkban így fest egy légi felvételen..
Építéstörténete:
A kastély egészen a XIX. század közepéig jelentéktelen vidéki kúriaként működött. Károlyi István fia, Ede építkezései nyomán vált nagyszabású kastélyépületté, mely a gazdasági célok helyett már elsősorban a reprezentációt szolgálta. A radványi kastély építése két évtizeden keresztül több szakaszban folyt. A tervező építész Ybl Miklós, aki Károlyi Ede apjának uradalmi építésze volt. A kastélyt Ede 1860 és 1877 között építtette.
Az örökölt reneszánsz kastélyt erősen átalakította. A mai F alakú kastély az ő nevéhez fűződik. Az F felső részében kialakított U alakú díszudvar az eredeti, L alakú kastély tömegének télikerttel és kápolnával kiegészített kompozíciójából alakult. Az F szára foglalta magába a kastély konyháját és a személyzeti részt. Természetesen sokban eltér a mai állapot Ybl tervétől, lévén Károlyi Ede, mint műkedvelő építész azt többször módosíttatta. Károlyi Ede nem sokáig élvezhette átépített kastélyát, két évvel annak befejezése után, 1879-ben meghalt. Fia, László örökölte a kastélyt, aki a századfordulón jelentős átalakításokat végeztetett az épületen. Ez az építkezés az épület belsejére is kiterjedt. Legjelentősebbek az ajtókeretek, a kandallók beépítése és a szobák pazar berendezése. 1898-ban [[|Firenze|Firenzéből]] vásárolnak reneszánsz és korabarokk kőfaragványokat, bútorokat és textíliákat, melyeket el is helyeznek a kastélyban. Így válik a kastély a reneszánsz iránti érdeklődés otthonává. Az átépítés tervezője feltehetőleg a milánói születésű Alberto Pio lehetett. Az átépítés elsősorban az épület déli részét érintette, úgy, hogy tömegében követte elődjét, az Ybl-féle épületet. A déli szárny földszintjén néhány impozáns teret alakítottak ki. Az udvari oldalon létrehozták a hosszú, ún. márványfolyosót, mely a fekete-fehér-vörös márványpadozatáról kapta a nevét. Az innen nyíló nagy szalonban két csavart vörösmárvány oszlopot helyeztek el. Károlyi László élete végén visszaköltözött a család fóti birtokára, a kastély hasznosítását István nevű fiára és annak feleségére, Windischgrätz Mária Magdolnára bízta, aki luxusszállóvá alakíttatta a használaton kívüli, jól felszerelt kastélyt. Az előkészületeket követően – áramot vezetnek a kastélyba, minimális, de szükséges átalakításokat végeznek – 1938. május 8-án nyílt meg a Kastélyszálló. Az intézmény sikeresen működött, és a lillafüredi Palotaszállóhoz hasonló népszerűségre tett szert. A kastélypark kialakulása hosszú időre nyúlik vissza. A XIX. század közepén, az addigi gyümölcsöskertből angol stílusú parkot alakítottak ki. A XIX. század végén egy Paradeiser nevű német kertész gondozta a parkot.
1906-ban Zinke Ferenc vette át a parképítés irányítását, 1947-ig gondozta a parkot, ezután a növényzet egy része elvadult. Az ötvenes évektől a tisztásokat beültették kisebb facsoportokkal, így megtört a park harmóniája, szellőssége. A kastélyt 1945-ben államosították, de Károlyi István visszavásárolta a család vidéki otthonát. 1948-ban azonban végleg állami tulajdonba került, TBC szanatóriummá alakították. Sajnos a II. világháború után az épületeket átalakították, megcsonkították. 1991-ig a Sátoraljaújhelyi Városi Kórház gerontológiai részlegét is magában foglalta, ekkor bezárt, majd 1993-ban a Műemlékek Állami Gondnokságához került. 1995-ben kezdődött az épület helyreállításához szükséges tudományos kutatómunka (művészettörténeti-, és régészeti feltárások, statikai-, faanyagvédelmi vizsgálatok), melynek eredményeként elkészültek az építészeti engedélyezési és kiviteli tervek. 1996-ban kezdődtek a déli (részben múzeumi) szárny földszinti helyiségeinek helyreállítási munkálatai. 1997-ben folytatódott a déli szárny nyugati tetőszakaszának feltárása és műhelymunkái. 1998. évben befejeződtek a teraszok szerkezeti munkái. 1999-ben megkezdődött a déli szárny középső és keleti szakaszának tető-helyreállítási és homlokzat-felújítása a kilátótoronnyal együtt.
2000- 2002 évben a Hubertus terem felújítására került sor, közben a mellette lévő lépcsőház és folyosó szerkezeti munkálatai is elkészültek.
A birtok tulajdonosai:
A település eredetileg Füzér várának tartozéka volt, a falu neve akkor még Radvány volt. Az Árpád-kortól a XVII. századig többször cserélt gazdát. 1270-1272-ben királyi birtok, majd 1280-ban IV. László király a Baksa nembéli Simon fiának, Tamásnak adja. 1321-ben visszakerül a királyhoz, majd 1389-ben Zsigmond király Perényi Miklós, János és Imre részére adományozza. 1567-ben a Perényi család kihal, a vár a kincstárra száll, majd 1568-ban beiktatják Báthory Miklóst és Györgyöt. Báthory István 1603-ban Báthory Erzsébetre, a törökverő gróf Nádasdy Ferenc hitvesére hagyományozza Füzért és vele Radványt. 1614-ben Nádasdy Pál a birtokos, de 1620-ban már a Báthoryak familiárisa, Réthey Péter a birtokos. 1626-ban Réthey Péter özvegye leányának, Réthey Zsófiának és férjének, Mosdóssy Imrének hagyományozza férje zálogbirtokát az ott kastély módjára épült kúriával együtt és kötelezi lányát, hogy a radványi templom építését fejezze be. Ez az első írott adat a kastélyról és a templomról. Réthey Zsófia 1660-ban visszaadja Füzért Nádasdy Ferencnek, de Radványt, az ott álló kúriával együtt megtartja. 1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt a kincstár lefoglalta Nádasdy Ferenc összes javait, beleértve az akkor zálogban lévő Füzért és tartozékait is. 1674-ben I. Lipót Hartyáni Andrásnak, a szepesi kamara tisztségviselőjének adományozza Radványt, melyet 1686-ban Károlyi László kap meg királyi adományként. A királyi adományozással megkezdődött a füzérradványi kastély Károlyiak által történő birtoklásának több mint két és fél évszázados története.
Nemzetségük a középkorban szerzett nagy birtokokat az ország keleti felén, Szatmár megyében. A XVI-XVII. században már szerepet játszottak az ország történetében és kedvező házasságkötések révén az ország legelső családjával kerültek rokonságba. A bárói rangot 1609-ben Károlyi Mihály nyerte el. Károlyi Sándor, a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) egyik megalkotója, 1712-ben hatalmas adományokban részesült, ekkor kapta meg a grófi rangot is. 1717-ben a füzérradványi birtokot és kastélyt Károlyi Sándor kivette a család kezeléséből és 30 évre zálogba adta Dessewffy Imre tábornoknak. Károlyi Ferenc 1754-ben váltotta vissza Radványt és kastélyát. Nemsokára azonban újabb zálogosok és bérlők laktak benne. 1822-től a három Károlyi-fivér, István, Lajos és György együtt kezelték az uradalmat. 1827-ben a nagy osztozkodást követően a füzérradványi uradalom Károlyi István birtokába került. Állandó lakhelyéül azonban ő sem a távoli Abaúj falut választotta, hanem Fóton építkezett. A radványi kastély egészen a XIX. század közepéig csak uradalmi központként működött, főként gazdasági célokat szolgált. Károlyi Istvánnak két fia született és a birtok tovább osztódott, és ekkor már a füzérradványi uradalomnak is kiemelt szerep jutott.
Fia, Károlyi Ede örökölte az addig országos viszonylatban jelentéktelen épületet és parkját. Amikor 1851-ben feleségül vette gróf Kornis Clarisse-t, nagyszabású építkezésekbe kezdett, mivel új otthonukat Radványra tervezte. 1879-ben meghalt Károlyi Ede, a birtokot fia, László örökölte, akinek utóbb jelentős szerep jutott az épület történetében. A politikai élettől elfordulva a gazdasági ügyeknek szentelte magát. Füzérradványi birtokán is intenzív erdőgazdálkodást honosított meg. Feleségével, Apponyi Franciskával új színt hozott az addig csendes vidéki kastély életébe, jelentős belsőépítészeti fejlesztésekbe kezdtek. Élete vége felé a betegeskedő Károlyi László visszahúzódott fóti birtokára, így a kastély lakatlanul állt. Az 1930-as években Károlyi László fia, István és felesége, Windischgrätz Mária Magdolna felismerték a kastélyban rejlő idegenforgalmi lehetőséget, a radványi kastélyt Schmitterer Jenő műépítésszel luxusszállóvá alakíttatták át. A kastélyt 1945-ben államosították, de Károlyi István visszavásárolta a család vidéki otthonát, melyet csak 1948-ig birtokolhatott, amikor ismét állami tulajdonba vették.
Forrás: kastely.blogter.hu
mert gyönyörű...
Vagy csak végig sétálni a hangulatos folyosókon..
Vagy csak végig sétálni a hangulatos folyosókon..
Akkoriban külsőre is kicsit másként nézett ki az épület. Egy kép
1930-ból...
Ami napjainkban így fest egy légi felvételen..
 |
| Fotó: Civertan |
Végül néhány mondat a kastélyról..
Építéstörténete:
A kastély egészen a XIX. század közepéig jelentéktelen vidéki kúriaként működött. Károlyi István fia, Ede építkezései nyomán vált nagyszabású kastélyépületté, mely a gazdasági célok helyett már elsősorban a reprezentációt szolgálta. A radványi kastély építése két évtizeden keresztül több szakaszban folyt. A tervező építész Ybl Miklós, aki Károlyi Ede apjának uradalmi építésze volt. A kastélyt Ede 1860 és 1877 között építtette.
Az örökölt reneszánsz kastélyt erősen átalakította. A mai F alakú kastély az ő nevéhez fűződik. Az F felső részében kialakított U alakú díszudvar az eredeti, L alakú kastély tömegének télikerttel és kápolnával kiegészített kompozíciójából alakult. Az F szára foglalta magába a kastély konyháját és a személyzeti részt. Természetesen sokban eltér a mai állapot Ybl tervétől, lévén Károlyi Ede, mint műkedvelő építész azt többször módosíttatta. Károlyi Ede nem sokáig élvezhette átépített kastélyát, két évvel annak befejezése után, 1879-ben meghalt. Fia, László örökölte a kastélyt, aki a századfordulón jelentős átalakításokat végeztetett az épületen. Ez az építkezés az épület belsejére is kiterjedt. Legjelentősebbek az ajtókeretek, a kandallók beépítése és a szobák pazar berendezése. 1898-ban [[|Firenze|Firenzéből]] vásárolnak reneszánsz és korabarokk kőfaragványokat, bútorokat és textíliákat, melyeket el is helyeznek a kastélyban. Így válik a kastély a reneszánsz iránti érdeklődés otthonává. Az átépítés tervezője feltehetőleg a milánói születésű Alberto Pio lehetett. Az átépítés elsősorban az épület déli részét érintette, úgy, hogy tömegében követte elődjét, az Ybl-féle épületet. A déli szárny földszintjén néhány impozáns teret alakítottak ki. Az udvari oldalon létrehozták a hosszú, ún. márványfolyosót, mely a fekete-fehér-vörös márványpadozatáról kapta a nevét. Az innen nyíló nagy szalonban két csavart vörösmárvány oszlopot helyeztek el. Károlyi László élete végén visszaköltözött a család fóti birtokára, a kastély hasznosítását István nevű fiára és annak feleségére, Windischgrätz Mária Magdolnára bízta, aki luxusszállóvá alakíttatta a használaton kívüli, jól felszerelt kastélyt. Az előkészületeket követően – áramot vezetnek a kastélyba, minimális, de szükséges átalakításokat végeznek – 1938. május 8-án nyílt meg a Kastélyszálló. Az intézmény sikeresen működött, és a lillafüredi Palotaszállóhoz hasonló népszerűségre tett szert. A kastélypark kialakulása hosszú időre nyúlik vissza. A XIX. század közepén, az addigi gyümölcsöskertből angol stílusú parkot alakítottak ki. A XIX. század végén egy Paradeiser nevű német kertész gondozta a parkot.
1906-ban Zinke Ferenc vette át a parképítés irányítását, 1947-ig gondozta a parkot, ezután a növényzet egy része elvadult. Az ötvenes évektől a tisztásokat beültették kisebb facsoportokkal, így megtört a park harmóniája, szellőssége. A kastélyt 1945-ben államosították, de Károlyi István visszavásárolta a család vidéki otthonát. 1948-ban azonban végleg állami tulajdonba került, TBC szanatóriummá alakították. Sajnos a II. világháború után az épületeket átalakították, megcsonkították. 1991-ig a Sátoraljaújhelyi Városi Kórház gerontológiai részlegét is magában foglalta, ekkor bezárt, majd 1993-ban a Műemlékek Állami Gondnokságához került. 1995-ben kezdődött az épület helyreállításához szükséges tudományos kutatómunka (művészettörténeti-, és régészeti feltárások, statikai-, faanyagvédelmi vizsgálatok), melynek eredményeként elkészültek az építészeti engedélyezési és kiviteli tervek. 1996-ban kezdődtek a déli (részben múzeumi) szárny földszinti helyiségeinek helyreállítási munkálatai. 1997-ben folytatódott a déli szárny nyugati tetőszakaszának feltárása és műhelymunkái. 1998. évben befejeződtek a teraszok szerkezeti munkái. 1999-ben megkezdődött a déli szárny középső és keleti szakaszának tető-helyreállítási és homlokzat-felújítása a kilátótoronnyal együtt.
2000- 2002 évben a Hubertus terem felújítására került sor, közben a mellette lévő lépcsőház és folyosó szerkezeti munkálatai is elkészültek.
A birtok tulajdonosai:
A település eredetileg Füzér várának tartozéka volt, a falu neve akkor még Radvány volt. Az Árpád-kortól a XVII. századig többször cserélt gazdát. 1270-1272-ben királyi birtok, majd 1280-ban IV. László király a Baksa nembéli Simon fiának, Tamásnak adja. 1321-ben visszakerül a királyhoz, majd 1389-ben Zsigmond király Perényi Miklós, János és Imre részére adományozza. 1567-ben a Perényi család kihal, a vár a kincstárra száll, majd 1568-ban beiktatják Báthory Miklóst és Györgyöt. Báthory István 1603-ban Báthory Erzsébetre, a törökverő gróf Nádasdy Ferenc hitvesére hagyományozza Füzért és vele Radványt. 1614-ben Nádasdy Pál a birtokos, de 1620-ban már a Báthoryak familiárisa, Réthey Péter a birtokos. 1626-ban Réthey Péter özvegye leányának, Réthey Zsófiának és férjének, Mosdóssy Imrének hagyományozza férje zálogbirtokát az ott kastély módjára épült kúriával együtt és kötelezi lányát, hogy a radványi templom építését fejezze be. Ez az első írott adat a kastélyról és a templomról. Réthey Zsófia 1660-ban visszaadja Füzért Nádasdy Ferencnek, de Radványt, az ott álló kúriával együtt megtartja. 1670-ben a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvétele miatt a kincstár lefoglalta Nádasdy Ferenc összes javait, beleértve az akkor zálogban lévő Füzért és tartozékait is. 1674-ben I. Lipót Hartyáni Andrásnak, a szepesi kamara tisztségviselőjének adományozza Radványt, melyet 1686-ban Károlyi László kap meg királyi adományként. A királyi adományozással megkezdődött a füzérradványi kastély Károlyiak által történő birtoklásának több mint két és fél évszázados története.
Nemzetségük a középkorban szerzett nagy birtokokat az ország keleti felén, Szatmár megyében. A XVI-XVII. században már szerepet játszottak az ország történetében és kedvező házasságkötések révén az ország legelső családjával kerültek rokonságba. A bárói rangot 1609-ben Károlyi Mihály nyerte el. Károlyi Sándor, a Rákóczi szabadságharcot lezáró szatmári béke (1711) egyik megalkotója, 1712-ben hatalmas adományokban részesült, ekkor kapta meg a grófi rangot is. 1717-ben a füzérradványi birtokot és kastélyt Károlyi Sándor kivette a család kezeléséből és 30 évre zálogba adta Dessewffy Imre tábornoknak. Károlyi Ferenc 1754-ben váltotta vissza Radványt és kastélyát. Nemsokára azonban újabb zálogosok és bérlők laktak benne. 1822-től a három Károlyi-fivér, István, Lajos és György együtt kezelték az uradalmat. 1827-ben a nagy osztozkodást követően a füzérradványi uradalom Károlyi István birtokába került. Állandó lakhelyéül azonban ő sem a távoli Abaúj falut választotta, hanem Fóton építkezett. A radványi kastély egészen a XIX. század közepéig csak uradalmi központként működött, főként gazdasági célokat szolgált. Károlyi Istvánnak két fia született és a birtok tovább osztódott, és ekkor már a füzérradványi uradalomnak is kiemelt szerep jutott.
Fia, Károlyi Ede örökölte az addig országos viszonylatban jelentéktelen épületet és parkját. Amikor 1851-ben feleségül vette gróf Kornis Clarisse-t, nagyszabású építkezésekbe kezdett, mivel új otthonukat Radványra tervezte. 1879-ben meghalt Károlyi Ede, a birtokot fia, László örökölte, akinek utóbb jelentős szerep jutott az épület történetében. A politikai élettől elfordulva a gazdasági ügyeknek szentelte magát. Füzérradványi birtokán is intenzív erdőgazdálkodást honosított meg. Feleségével, Apponyi Franciskával új színt hozott az addig csendes vidéki kastély életébe, jelentős belsőépítészeti fejlesztésekbe kezdtek. Élete vége felé a betegeskedő Károlyi László visszahúzódott fóti birtokára, így a kastély lakatlanul állt. Az 1930-as években Károlyi László fia, István és felesége, Windischgrätz Mária Magdolna felismerték a kastélyban rejlő idegenforgalmi lehetőséget, a radványi kastélyt Schmitterer Jenő műépítésszel luxusszállóvá alakíttatták át. A kastélyt 1945-ben államosították, de Károlyi István visszavásárolta a család vidéki otthonát, melyet csak 1948-ig birtokolhatott, amikor ismét állami tulajdonba vették.
Forrás: kastely.blogter.hu
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése