utcába, amiről az első lehetőségnél jobbra tartva kijutottunk a
falu északnyugati széléig. Itt egy pici, parkolásra alkalmas tér
van, ahonnan egy erdészeti úton gyalogosan folytattuk utunkat.
Hosszú, de nem túl meredek út ez, ami felvitt a falu melletti domb
tetejére. Már ezen a szakaszon is volt látnivaló.. felmászhattunk
több vadászlesbe, és mielőtt a pihenő helyre értünk, még egy vad etetőt
is láttunk..
Érdemes az etetőn is látható zöld "L" jelzést követni, mert az vezet
fel a várhoz. A kiadós sétánk első állomása ez a pihenőhely volt..
Itt a táblán a Markazi vár bemutatása olvasható. Én nem igazán értettem,
miért egy kilométerre a vártól helyezték ki ezt a táblát, ahonnan
még csak nem is látni a romokat.. Talán kedvet kapjunk a további
gyalogláshoz, vagy éppen hogy elvegyék azt, látva a gyér romokról
készült képeket a táblán? Nos, a mi kedvünket nem vette el..
A pihenő helytől egy nagy mezőn keresztül kell tovább haladni. Mivel
fák nincsenek, nagyobb kövekre festették a zöld "L" jeleket, amik
időnként nehezen felfedezhetők a magas fűvel, bozótokkal tarkított
platón. Könnyebb volt a tájékozódás, mikor elértük a várhegy alját,
mert innen erdei ösvény vitt minket tovább. Nem túl meredek, de
folyamatosan emelkedő ösvény ez, ami végül felvitt a 460 méter
magas várhegy tetejére..
Itt végre megpillantottuk az első fal maradványokat is..
Miután kifújtuk magunkat a hosszú, fárasztó gyaloglás után, csakhamar
rájöttünk, nagyon megérte feljönni ide. A kilátás egyszerűen gyönyörű..
Sajnos a kis várból nem sok maradt. Csupán három külső falának
romjai fedezhetők fel. A nyugati fal, egy meredek völgy fölé magasodik..
Ez pedig a déli falszakasz egy darabja..
Én, a vár délnyugati sarkán..
A következő kép a vár legmagasabb megmaradt, keleti fala..
A vár falai között semmi sem maradt.. így nem tudni, hogy ez
valójában egyetlen épület volt-e, vagy a falakon belül esetleg
kisebb épületek álltak..
Ez talán a már nem létező északi fal egy töredéke lehet..
E zászló hirdeti, itt egy Magyar vár állott valamikor..
Az erőd délkeleti sarka..
Szép kilátás a Mátra hegyeire..
A nyugati falnál állva..
Meggyőződtem róla, hogy mögöttem valóban nagyon meredek oldalú,
mély völgy húzódik, alján kis patakkal..
A vár leggyengébb oldala az északi volt, mivel a hegyoldal itt a leg
kevésbé meredek. Ezért ezt az oldalt várárok is biztosította, ami még
ma is felfedezhető..
Itt vettünk búcsút ettől a kis heves megyei vártól. Lefelé menet,
a várhegytől távolodva, még készítettem egy képet a fák között
alig felfedezhető romokról..
 | |||
| Forrás: https://varak.hu/ |
 |
| Forrás: https://varak.hu/ |
A várat feltehetően az Aba-nemzetség Kompolthy-ágából származó II. Kompolt Pál nevű fia építtette az 1270-80-as években. Oklevelekből ismert első ura Kompolti Imre, a későbbi siroki várnagy volt (XIV. század első fele), fénykorát az 1200-as évek végétől 1421-ig élte.
A téglalap alakú építmény keleti és nyugati oldalfalának maradványa 32 méter hosszú, déli és északi fala, pedig 25 méter. A keleti fal vastagsága 2 m, magassága, pedig 6 méter lehetett, a többi fal, amely meredekebb hegyoldalra épült, 180 centiméteres volt. Az északi rész falait – ahol a bejáratot kialakították – ma már a romtörmelékek teljesen eltakarják.
A várfalakat a középkorban szokásos módon mészhabarcsba „forrón” építették. A forró mészhabarcs, a helyben bőven található kőből épült falakat betonszilárdságúra fogta össze. Ezért még ma is – lerombolása után közel 450 évvel később – dacol az idő pusztításával s még romjaiban is hirdeti az utókornak a történelmi múltat. A várfalak északkeleti-délkeleti és délnyugati oldalát kívülről 8-10 méter széles, 3-4 méter mély – ma már nagyrészt romokkal feltöltődött – sáncárok vette körül. A nyugati meredek sziklákon nem volt szükség sáncárokra. A markazi vár bejáratát az északi részről – a Várbérc és a Hegyestető felőli oldalon a sáncárkon átívelő felvonó hídon át képezték ki. A bejáratnál épült a kapuvédmű, fölötte a lakótorony. A lakótorony meglétére a bejárati résznél felhalmozódó, a többi résznél lényegesen magasabb romhalmaz utal. A kapu fölötti tornyot erősítették meg a legjobban, ennek első emeletén tartózkodott a néhány fős őrség, akik onnan kezelték a felvonóhíd és a kapuvédmű csigás, emelő szerkezetét. A kapuőrség szobája feletti szinten a várúr féltve őrzött kincseit és kiváltságairól szóló okleveleit helyezték el, őrizték sokszorosan megerősített vasalt ládákban. A falakkal körülvett belső terület 860-900 m2 nagyságú lehetett, mivel a terület szűk volt, igyekeztek azt jól kihasználni. A belső épületek külső falait a várfalak alkották, közepén egy 10x16 méter nagyságú udvarnak jutott még hely. A várpalota keleti és déli szárnya egy emeletes, a nyugati része pedig – ahol az építmény 3 méterrel alacsonyabb szintről épült – és a meredek hegyoldal jobb védettséget biztosított – két emeletes lehetett. A nyugati meredek hegyoldal felől a várpalota belső részén 3,5 méter szélességű folyosó húzódott. Innen lépcsőn lehetett feljutni az udvarra, valószínűleg e folyosóról nyíltak a palota alatti pincék bejáratai is.
A vár vízellátását az alatta 200 méteres mélységben folyó várpatakon épített vártó biztosította. A vizet a patakon képzett tóból siklópályán, kötélen mozgatott edényekben, csigasor-szerkezettel húzhatták fel. A tónak és siklónak a nyomai ma is kivehetők a vár völgyén és a várhegy oldalán. A várnak lényeges hadászati, katonai jelentősége nem volt, tulajdonosai főként menedékhelynek valamint pihenés, vadászat céljára, főúri víkendháznak használták.
A Kompoltyak visontai ága – amelyhez a markazi is tartozott – 1421-ben kihalt s a vár és várbirtok a nánai ágazathoz tartozó Kompolti István kezére szállt, Markaz falu és a vár így része lett egy, az előbbinél többszörösen nagyobb vártartománynak, melyet a siroki illetve domoszlói Oroszlánkő várából igazgattak. Markaz várának ettől kezdve másodrendű szerep jutott. Nem ismerjük, hogy mikor, ki és miért rombolta le a markazi várat, de valószínűsíthetően a török betöréseknek köszönhető pusztulása. Az 1570-es évektől az okiratok már csak lerombolt palota, illetve várromként emlegették. A falai között zajló életet és tulajdonosainak emlékét is elmosta a pusztulása óta eltelt négy és fél évszázad. Ősi köveinek nagy része szétszóródott a környékére, főként a meredek völgybe, ahonnan falusi építkezések házainak alapjaiba, és útépítkezésekhez hordták el.
Forrás:http://www.markaz.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=72&Itemid=104
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése