Várpark-Dinnyés

 2015 kora tavasszal tévedtünk először Dinnyésre, és fedeztük

fel Alekszi Zoltán birodalmát, az akkor már három éve épülgető

Várparkot...

Szerencsénkre akkor is épp a park területén szorgoskodott, így

beszélgetni is tudtunk vele néhány percet, de nem tartottuk fel 

sokáig, hogy folytathassa a füvesítést...

Akkor még nem tudtuk, hogy itt alapozódott meg egy barátság

Zoltánnal. Készült néhány fotó, hogy aztán egy Blogbejegyzés

erejéig bemutathassam a Várparkot másoknak is...

Nem is gondoltam, hogy lesz ennek folytatása, de szerencsére

másként alakult. Egy évvel később visszatértünk Dinnyésre...

Az eltelt esztendőben nem tétlenkedett a Várpark Ura, épültek

új várak...

Amiket ismét lelkesen fotóztam...

Zoltán ezúttal is a vendégek között járt-kelt, és csodálkozásunkra

emlékezett ránk.. Elmesélte, hogy az elmúlt év során szépen 

gyarapodott a látogatók száma...

Persze nem ült tétlenül, tett is érte. Nem csupán a várakkal várta

vendégeit, rendszeresen programokat is szervezett a Park 

területére...

Bár sok volt a vendég, szánt ránk egy kis időt. Elmesélte, hogy 

nagy álma, hogy terjeszkedni tudjon a park mögötti terület felé, 

ami még csak kihasználatlan legelő...

Beszélgetésünk kihasználva rögtön meg is hívott, hogy térjünk

vissza májusban, mert Vármakett kiállítást szervez. Boldogan 

mondtunk igent és alig egy hónappal később már ismét Dinnyésen

voltunk...

Nagyon ötletes volt, ahogy a Várpark várainak kis udvarába 

állították ki az aprócska maketteket...

Persze az asztalokra is jutott a szép kis vármakettekből...

Zoltán itt árulta el legújabb tervét, mégpedig, hogy felépíti Szent

István Fehérvári várát. 2017 március 13.-ára meghívást kaptam a

Fehérvári vár ünnepélyes átadására...

Ez már igazi Ünnepélyes átadás volt illusztris vendégekkel...

Zoltán Barátunk alaposan el volt foglalva, még a tévéseknek is 

rendelkezésére állt...

Az átadási ceremónia után még sétáltunk egyet, kedves váraink

között...

No és amikor már szétszéledt a vendégsereg mi is belestünk 

Fehérvár várának udvarába...

Azt gondolná az ember, Alekszi Zoli ez után megpihen egy kicsit.

De csak aki nem ismeri őt. Másfél hónappal később, május 

közepén már újabb eseményre voltunk hivatalosak...

A már megszokott kirakodóvásár csak a körítés... A látogatásunk

apropója ezúttal egy új létesítmény. Elkészült ugyanis a Magyar

Várkutatók Emlékháza, ahol név szerinti emléktáblákon tiszteleg

az elkötelezett Várkutatók előtt. Ilyen se volt még az országban..

Ezt az eseményt egy hangulatos bográcsozással egybekötött 

beszélgetéssel zártuk le...

A Várpark történetének egy újabb fontos állomása 2018 januárjában

érkezett el, mikor Zoltánnak sikerült bekerülnie a Guinness rekordok

könyvébe. Eddig is büszke voltam a barátságunkra, de mikor 

áprilisi látogatásunkkor ezzel a táblával szembesültem, még inkább

rátett egy lapáttal. Ki gondolta volna három évvel korábban, mikor

először léptem be ezen a kapun, hogy ez is meglesz?! 😊

Ráadásul az új várak még fel sem épültek, mikor elnyerte ezt a 

címet...

Ezúttal három favárat épített meg...

Amelyek igazi különlegességnek számítanak a Várpark 

repertoárjában...

No és hamarosan eljött megint a május, a már hagyományosnak

számító Vármakett kiállítással...

Az csak természetes, hogy ott voltunk megint..

Szokásos beszélgetésünk alkalmával Zoltán lelkesen mesélte, hogy

sikerült megszerezni a rég áhított területet. Végre belefoghat egy

újabb álma valóra váltásába...

Egy Árpád-kori települést álmodott ide, de már nem makettben

gondolkodva, életnagyságú épületekkel...

A laikus szemével nézve ekkor még csak mint valami őskori 

csontvázak, úgy sorakoztak a jövendő épületek. Nem kellett 

azonban sokat várni, 2018 októberi látogatásunkkor már szinte 

kész Skanzen fogadott...

Minden alkalommal elcsodálkozom... honnan ez a végtelen 

energia ebben az emberben?

Felépült már a falu temploma is...

Zoltán megsúgta, lesz még harangláb és kerítés is köré...

Ezekben a kis épületekben kézművesek fognak dolgozni...

A lekerített karámban pedig juhok pihennek majd...

Addig sétáltunk, míg ránk sötétedett...

De nem bántuk, mert így megcsodálhattuk a várak éjszakai

kivilágítását...

Zoltán megígértette velünk, hogy tavasszal ismét visszatérünk, így

természetesen 2019 márciusában ezt be is tartottuk...

Mondanom sem kell, lettek juhok...

Dolgoztak a kézművesek...

Lett a templomnak kerítés és harangláb is...

Sőt, a kis harang is ott várja, hogy megkondulhasson...

Az Árpád-kori fatemplom belsejéről és építési technikájáról is

szívesen mesél a látogatóknak...

Mert Ő természetesen most is, mint mindig, ott van a vendégek

között...

Csupán bónusz, hogy még kocsikázni is lehet ha valakinek épp 

ez a vágya...

No és ha már kocsi.. Egyszer szóba került valakivel, hogy hogyan

nézhettek ki a középkorban az úgynevezett "Szekérvárak". 

Zoltánnak beindult a fantáziája, és utána nézett. De nála ez itt nem

szokott megállni, én már nem is lepődtem meg, mikor felhívott

júliusban, hogy ha van kedvem jöjjek el Dinnyésre, mert épített

egyet...

Döbbenten jártam körül a még friss alkotást...

Hihetetlen ez a munkabírás, tényleg megépítette.... és nekem még

azt is megengedte, hogy bemásszak egy kicsit az egyik kocsiba..

Míg a párommal beszélgettek, én a szekérvárban szorgalmasan 

lövöldöztem a fotókat... 😃

Persze később én is csatlakoztam a beszélgetéshez, ahol Zoli 

körvonalazta legújabb tervét. Arra készül, hogy megépíti Feketehegy

várát, (ami egykor Székesfehérvár közelében állt) méghozzá 

életnagyságban. Tudni kell, ez egy gerenda-vár volt és csak 

elképzelések vannak róla, hogyan is nézett ki valójában. Nos, 

2020 februárjában már a kész vár faláról nézhettem körül...

A bejárata mellett tábla mutatja be, mi is ez valójában...

Mert a laikusok sokszor egyszerűen nem tudják besorolni ezt

az épületet sehova.. ugyanis sokak számára csak az a vár, ami 

kőből épült, tornyai meg felvonóhídja van. 

Pedig Feketehegy vára tényleg valahogy így nézhetett ki anno...

Az eredeti várat valószínűleg mocsár vette körül, ezt szimbolizálja

a fal melletti enyhe mélyedés...

A covidos időket nyögve idén (2020-ban) elmaradt a nyári 

látogatásunk Dinnyésre. Viszont október első hétvégéjén

végre újra találkozhattunk barátunkkal. Gyönyörű időben 

látogattunk újra a Várparkba...

Örömmel láttuk, hogy a juhok is szépen felnőttek...

A szekérvár is elnyerte végleges formáját...

Feketehegy várában íjászat folyik...

Faláról jól esik körbenézni a Skanzenen...

Amelynek hamarosan elkészül a vadonat-új beléptető rendszere.

De ami még izgalmasabb, az a két tábla a falon!

A táblák szerint Zoltán már kétszeres Guinness-rekorder. De ez csak

a táblák szerint van így. Ugyanis valójában idén harmadszor is 

bekerült a Várpark ebbe a nívós könyvbe... Nos itt is gratulálok 

kedves Barátom!

Gondolom hamarosan kikerül a falra a harmadik tábla is. Addig is 

mindenkinek ajánlom egy feledhetetlen látogatás erejéig a 

Dinnyési Várparkot és Skanzent, egy igazi Hungaricum... Nem 

lepődök meg, ha Alexi Zoltán ezt a címet is elnyeri birodalmával. 😉

Már épp elköszöntünk volna, de épp akkor ért oda a Dinnyési

szüreti felvonulás menete...

Nem volt mit tenni, végig néztük az egyébként nem túl nagy 

vonuló csapatot...

Ha pedig már úgyis a nyakamba lógott a gépem, lőttem néhány

képet emlékül...

Volt itt igazi csikós legény...

..és pöttyös leány is. 😏

De aztán elvonult a menet, és mi is elindulhattunk haza...

Ha kedvet kaptál, és felkeresnéd a Várparkot, íme egy kis segítség!