Várpalota, Thury vár

Veszprém megyében, Várpalota centrumában találhatjuk
a várat.. Könnyű megtalálni, és a parkolás sem jelent gondot.
A fennmaradt szabályos négyszög alaprajzú belsőtornyos várat
egykor vizesárok, és azon kívűl még egy palánk fal is körülvette.
Sőt, a vizesárkon belül volt még egy külső fal is, tornyokkal, 
rondellákkal, és a déli oldalon egy nagy méretű kör alaprajzú
barbakánnal, aminek a bejárat védelme volt a feladata.. Ezekből
sajnos mára már semmi sem maradt..

Úgy döntöttünk, először kívülről sétáljuk körbe a várat.. Ez a délkeleti 
torony..

 

Innen a keleti oldalon haladtunk tovább..

Az északkeleti torony..

 

Talán ennek a töltésnek a helyén húzódhatott a külső várfal..

A nyugati oldal. A magas falakat támpillérekkel erősítették meg..

A délnyugati torony..

És itt értünk vissza a déli oldalra, ahol a vár bejárata van. Ma a várban
vegyészeti múzeum üzemel, ami számomra kissé csalódást okozott,
mivel semmi köze a vár eredeti funkciójához...

Ráadásul a vár udvarán színpad, és nézőtér van kialakítva, ami rendesen
elcsúfítja azt..

És láthatóan az épület állapotával sem sokat törődnek..

Meglehetősen csúnya ez, az udvar északkeleti sarkában lévő vendéglátó
üzlet terasza is. Meg lehetett volna oldani szebben is..

Az udvar északi falához épített épület még szépen illeszkedik a vár
hangulatához. De képen bal oldalon látható nyugati oldalon épített
emeleti szint, a maga modern ablakaival, már sérti a szememet..

Végig néztük a vegyészeti múzeumot is, ami a maga nemében igen
érdekes bemutató, de szerintem nem egy várban kéne lennie. Gondolom,
a közeli vegyipari gyár szponzorálja a vár fenntartását, ezért kerülhetett
ide.. Így fest a vár madártávlatból napjainkban..

Forrás: https://varak.hu/

És valahogy így festett Mátyás királyunk idejében..

Forrás: https://varak.hu/

Végül íme a vár egykori alaprajza..

Forrás: https://varak.hu/

No és egy rekonstrukciós videó, Fodor Zsolt munkája...

A Thury-vár története:

Várpalota területe a honfoglalás után a Szalók nemzetség szállásterületéhez tartozott. Amikor e nemzetség tagjai 1270-ben az erõdbirtokot két részre osztották, akkor ez a terület ,,Várad erdõ", illetve ,,Tikoldföld a Várad erdõvel" néven szerepel. A keleti részt Ont, a nyugati pedig Hejm mester és testvérei kapták. Az utóbbiak részét a Csákok vették meg. Amikor 1326-ban a Csák nembeli István fiai Péter és István Károly Róbertnek átadták Csókakõ, Gesztes, Csesznek és Bátorkõ várakat cserébe Dombó és Nyék királyi várakért, az oklevélben ez áll: ,,Tikolfölde birtok fele, mégpedig az, amelyiken Bátorkõvár áll".

Faller Jenõ szerint a mai Várpalota története Ópalota történetébõl indul ki. Így mindazok a feljegyzések, melyek 1440 elõttiek és Palota váráról szólnak, a ma Pusztapalotának, akkoriban Palotának, majd késõbb Ópalotának nevezett erõssége, és nem Várpalotára vonatkoznak.
Az újpalotai várat 1439-45 között Tót Lõrinc fia Újlaki Miklós építette, okleveleinkben elõször 1445-ben szerepel ,,castrum Palotha" néven, míg a mai Várpalota elnevezés csak 1870 után kezdett átmenni a közhasználatba.
Amikor Újlaki Miklós 1447-ben meghalt, a birtokot fia Lõrinc örökölte, aki 1493-ban örökösödési szerzõdést kötött Szapolyai Istánnal. Lõrinc 1524-ben magtalanul halt meg, özvegye, Bakovczai Magdolna a hírhedt csulai Móré Lászlóhoz ment feleségül, így a vár is ennek kezébe került. A hatvani országgyûlés 1526-ban Várpalotát a kincstárnak ítélte, Móré azonban megtagadta a vár átadását. Továbbra is innen tartotta rettegésben az egész vidéket, míg végül János király megunva garázdálkodásait, 1533-ban Laszki Jeromost bízta meg a vár elfoglalásával. Ez volt Várpalota elsõ ostroma. Nagy Gergely várnagy az ostrom során a várból kiszökött, magára hagyva az õrséget. Miután az ostromlókkal tartó mintegy 50 cseh bányász a falakat aláaknázta és felrobbantotta, Laszkinak sikerült a várat elfoglalnia. János király még ebben az évben Laszkinak ajándékozta a várat, de miután az tõle elpártolt, 1537-ben a felvidéki Podmaniczky Jánosnak és Rafaelnek adományozta.
A török Ulama bég vezetésével 1543-ban foglalta el Palota várát, de 1548-ban már ismét magyar õrség volt benne. 1549-ben Veliszán bég, 1554-ben Arszlán bég ostromolta eredménytelenül. Miután Podmaniczky Rafael 1559-ben meghalt, özvegye a királynak adta át a várat, aki Thury Györgyöt nevezte ki annak kapitányává.
A török szultán parancsára 1566 júniusában Arszlán budai pasa 8000 emberrel ismét megkísérelte elfoglalni a várat, azonban a felmentõ sereg érkezésének hírére az ostromot abbahagyta és elvonult. 1568-ban Musztafa pasa ostromolta, de a vár bevétele neki sem sikerült, végül is 1593-ban Szinán pasa foglalta el, miután a védõk szabad elvonulás feltétele mellett a várat feladták. A török azonban, sokat közülük levágott, vagy fogságba vetett. Maga a várkapitány, Ormándy Péter is alig tudott megmenekülni, ennek ellenére a gyõri fõparancsnokság börtönbe zárta.
A várat öt év múlva 1598-ban Pálffy Miklós és Schwarzenberg Adolf egyesített serege foglalta vissza. 1608-ban ismét a töröké, ahol az ekkor kinevezett Schemann török várparancsnok vezetése alatt 91 lovas, 102 gyalogos és 13 tüzér teljesített szolgálatot. Rövid idõ után, 1614-ben került vissza magyar kézre és lett Zichy Pál birtoka, aki egyben a vár kapitánya is volt. Bethlen Gábor hadainak közeledtére 1620-ban a vár õrsége Zichyt elzavarta, és a fejedelemnek meghódolt. A nikolsburgi béke 1621-ben a várat visszaadta II. Ferdinándnak, aki 1622-ben Czirák Mózesnek ajándékozta. 1624-ben ismét Zichy Pál a várkapitány, akit azonban az ellene felhozott panaszok, miatt innen elhelyeztek, és gyõri kapitánynak nevezték ki.
A török 1628-ban újra elfoglalta, és csak 1660-ban szabadult fel a vár. Néhány év múlva 1669-ben ismét a töröké lett, 1684-ben Esterházy János 3000 fõnyi sereggel, két napi ostrom után visszavette.
I. Lipót király 1702-ben a vár lerombolását rendelte el, melyet még ebben az évben a megye megfellebezett és így a vár éppen várta II. Rákóczi Ferenc kurucait. A megye 1704-ben csatlakozott a szabadságharchoz, és a várat feltehetõen 1705-ben vette birtokába Bottyán generális. Pleffershofen báró, császári tábornok ostromát 1707-ben Domonkos Ferenc kuruc brigadéros, várkapitány sikeresen verte vissza.
A szabadságharc leverése után a vár elvesztette hadi jelentõségét, és Rabutin császári tábornok az északi saroktornyát leromboltatta. Továbbra is a Zichy család birtoka, mely gróf Zichy Paula 1889-ben bekövetkezett halála után férje, Oldershausen báró birtokába került. Tõle 1891-ben a Wolff testvérek, ezektõl pedig 1903-ban Witzleben Altdöbern Henrik porosz gróf vette meg, aki megindította az itteni szénbányászatot. 1923-ban a Salgótarjáni Kõszénbánya Rt. vette meg, majd 1930-ban a Hadikincstár tulajdonába került.
A felszabadulás után helyreállítását az 1950-es években kezdtek meg.
Forrás:https://varak.hu/