Léva vára (Szlovákia)

Senki számára nem jelent kihívást ezt a várat megtalálni,
hiszen Léva (Levice) város közepén áll. Mivel a város teljesen
körbe építette, így messziről csak a felső vár sziklatömbje
látható. A várat eredetileg széles vizesárok vette körül, de
ennek ma már nyoma is alig akad. A vár déli oldalán volt régen
a fahíd, amelyen keresztül be lehetett jutni. Ma már kőhíd
áll ennek helyén. Mi is ezen keresztül jutottunk be..

Belépve a vár területére, gyönyörű kép fogad..

Erőt sugall a sziklaszírt tetején fölénk magasodó felső-vár..

Déli irányba indultunk, hogy körbe járjuk az erődöt. Láthatóan a
sziklában pince is lapul. Legalábbis erre következtetek a lezárt
ajtóra nézve..

A vastag falak egybe olvadnak a sziklával..

Ez a kapu vezetett a felső vár udvarára..

Én, a felső vár udvarán...

Megpróbáltam megtalálni a lehetőséget, hogy feljussak a sziklán álló
felső várba, de sajnos csak idáig jutottam..

Innen azonban nem vezetett út tovább. Vagy zárva volt a feljárat,
vagy csak én nem találtam meg. Így sajnos én nem tudtam ott képeket
készíteni. A következő néhány képet azért szúrom ide, hogy ennek
ellenére meg tudjam mutatni, milyen szépek a romok odafent is..

Forrás: https://varak.hu/

A palota szárnyból készült fotó..

forrás:https://varak.hu/

Átjáró az Öregtoronyhoz...

Forrás: https://varak.hu/

Az Öregtorony bejárata..

Forrás: https://varak.hu/

A felsővár udvara a toronyból...

Forrás: https://varak.hu/

A felsővár északi sarkán álló bástya...

Sétánkat az alsó vár udvarán folytattuk. Itt számos szépen
faragott kő emlékeztet, hogy milyen igényes építészek emelték e várat..

 

A vár udvarát elhagyva, tettünk egy körsétát a hajdani erősség körül.
Annak nyugati oldalán sétálva így láttuk a fölénk magasodó öreg toronyt.

Először a Délnyugati sokszög alakú bástya mellett..

Majd az észak-nyugati ágyútorony mellett sétáltunk..

Itt vettünk búcsút Léva várától, hogy vissza induljunk autónkhoz..

 

Autónkhoz menet elsétáltunk a kis patak mellett, mely valaha a
várat körülvevő vizesárok vizét szolgáltatta..

Végül egy szép légi fotó a várról..

Forrás: https://varak.hu/

És íme a vár alaprajza..

Forrás:https://varak.hu/

Léva várának története:

A barsi fa-föld szerkezetű királyi ispánsági vár igazgatása alá tartozó, szolgáló várnépektől lakott falu első, napjainkig fennmaradt okleveles említése 1156-ból származik, villa Leua néven. Miután az országra törő mongol támadás során elpusztult a barsi erősség, IV. Béla király parancsára, kihasználva az itt emelkedő kicsiny sziklacsúcs jó védhetőségét, egy új ispáni központot létesítettek, aminek már kőből húzták fel a falait. A továbbiakban ez jelentette Bars vármegye királyi központját. Felépülte után rövidesen már a hadi események sodrába került, így 1271-ben II. Ottokár cseh király serege ostromolta, de a védők visszaverték a rohamukat. Az utolsó Árpád-házi király, III. Endre halála után a megerősödött oligarchák hatalmas vidékekre terjesztették ki a befolyásukat. A Trencsén központtal uralkodó Csák nembeli Máté nagyúr fokozatosan uralma alá hajtotta a Duna folyótól É-ra lévő egyházi és magán birtokokat. A korabeli források szerint a báró fegyveresei 1312 körül foglalták el Léva várát. Övé 1321-ig, mikor a tartományúr halála után Anjou Károly Róbert király híve, Gutkeled nembeli Amadé fia Miklós csapataival betört a Csák területre és elfoglalta Appony, Ugróc, Privigye és Bajmóc erődítményeit. Eme sikerek láttán maga az uralkodó, Károly Róbert is hadba szállt. 1321 júl. 6.-án a királyi sereg Léva vára alá érkezett. Itt Károly Róbert, hogy a maga pártjára állítsa Kistapolcsányi Gyula várnagyot, neki adományozta a bakabányai ezüstbányát. Az óvatos várnaggyal azonban még ekkor nem jött létre a megegyezés, ezért a királyi sereg tovább vonult Trencsén felé, aminek várát véres ostromban, végül egyezség után, feladták a védői. A Csák birodalom szívének eleste után a többi vár helyőrsége is feladta a posztját. A hazafelé tartó királyi sereg előtt most már Léva vára is meghódolt, és Kistapolcsányi Gyula várnagy hűséget esküdött Károly Róbertnek. Őt az uralkodó más hivatalba helyezve, Léva élére és egyben barsi királyi ispánnak Becsei Imrét nevezte ki. Tragikus esemény színtere a vár 1330-ban, amikor az uralkodói család ellen sikertelen merényletet elkövető Zách Felicián leányát, Sebét a rendkívüli bíróság ítélete szerint a lévai várnagy lefejeztette. A lévai váruradalom, az országban oly sokhoz hasonlóan, Luxemburgi Zsigmond király trónra kerülése után váltott gazdát, mikor is támogatásáért cserében Sárói Péter fia László báró tulajdonába került át. Az új földesúr fia már innen vette fel a Lévai Cseh nemesi előnevet. Az 1440-es években sikertelenül támadták meg a Felvidék középső területeit megszálló harcedzett husziták, a fennmaradt oklevél szerint csak felgyújtani sikerült az épületeit, de a család fegyveresei visszaverték a támadásukat. Az 1526-os törökkel vívott vesztes mohácsi csata utáni belháború idején a Lévai Cseh família Habsburg Ferdinánd osztrák főherceg, majd magyar királyt támogatta. Így vett részt Gábor báró az 1542-ben lezajló, a török által megszállt Pest ostromában, minek során halálos sebet kapott. Egyetlen, még kiskorú fia védelmére az özvegy Thurzó Anna rövidesen férjhez ment Balassa Menyhért főnemeshez, akit Ferdinánd király ekkoriban nevezett ki barsi főispánnak. 1544 tavaszán az esztergomi törökök egy éjjelen létrák segítségével átmásztak Léva városának agyaggal tapasztott palánkfalán. Az ellenállókat levágva, a janicsárok és szpáhik a vár kapuja ellen indultak rohamra. A harci zajra a földesúr Balassa Menyhért az ágyból kiugorva kardot ragadott és a kapu tornácára sietett. A tömött sorokban rohamozó törökök között aratott a védők ágyú és puskákból leadott sortüze. Végül a támadók kénytelenek voltak visszavonulni, a zsákmányul esett lovakat magukkal hajtva. A házakat is kirabolták, majd felgyújtották. Balassa nagyúr és katonái lóra kapva üldözőbe vették őket, de a török sokaságát látva csak a hátvédbe kaptak bele, majd visszafordultak Lévára. Közben azonban a környékbeli végvárak magyar katonasága is ide érkezett. A vonuló törökökre a Szalka mezővárosa melletti völgyben bukkantak rá. Nyáry Ferenc surányi kapitány vezetésével a magyarok rohamra indultak. Véres közelharcban megfutamították a török szpáhikat, akik végül magukra hagyták a janicsárok csapatát. Ezek, fanatikusan védekezve, szinte mind elestek. Egykorú forrás szerint 500 török veszett oda a szalkai viadalban. Léva vára a lassan kialakuló királyi végvárrendszerben fontos hadászati szerepet kapott, kapitánysága élére mindig neves főurak kerültek. Például 1546-ban rövid ideig Dobó István szerepelt a híradásokban, aki 1548-tól került innen át Eger várába. Balassa Menyhért barsi főispán, korszakának jellegzetes nagyuraként, igyekezett kihasználni a zűrzavaros állapotokat a meggazdagodására, ezért rendszeresen dúlta-fosztogatta a környékbeli kisebb birtokosok jószágait. A sok panaszos kérésére végül Habsburg Ferdinánd király elhatározta a rablólovag elfogatását. Ugyanekkor került sor a Tiszolcot és Murányt uraló Basó Mátyás rablókapitány elleni akcióra is. 1549 nyarán Nikolaus Salm országos főkapitány királyi parancsra ostrom alá vette és elfoglalta Balassa nagyúr lévai, szitnyai és csábrági várait. A rablólovag egyik erődítményét sem védelmezte személyesen, hanem erdélyi birtokára menekült el. Lévát a várnagya, Dacsó Tamás csak hosszas védekezés után adta fel a királyi csapatoknak. Lévát a hozzá tartozó jobbágyfalvakkal együtt visszakapta jogos birtokosa a közben férfivá érő Lévai Cseh János. A nemes úr később fiú utód hátrahagyása nélkül halt meg, ezért a lévai uradalom visszakerült a királyi Kamara kezelésébe. Az esztergomi törökök által fenyegett végvár élére, kiváló kapitányok kerültek, mint például Telekessy Imre, majd Thury György. Az 1554-es zsoldlista szerint őrsége 400 huszárból és 200 hajdúból állt. A fokozódó török veszély megkövetelte a lévai végvárnak az ágyúkkal vívott hadviselés számára megfelelő átépítését, ezért a tüzérségi eszközök elhelyezésére ó-olasz bástyákat emelték, amiket a nagy létszámú őrségnek épített külsővár sarkain alakítottak ki. 1558-ban Habsburg Ferdinánd király, az Erdélyben elszenvedett fogságáért kárpótlásul, ruszkai Dobó István bárónak adományozta Léva és Végles váruradalmait, ezen kívül 7 ezer arany zálogösszeg fejében megkapta Telkibánya és Gönc mezővárosait. Dobó Erdélyben lefoglalt vagyona pótlására az uralkodó lekötötte a szenci harmincad vámját is, 30 ezer arany elejéig. A nagyurat, mint lévai várkapitányt, kinevezték Bars vármegye főispánjává. Az új tulajdonos nagyarányú építkezésekbe kezdett a lévai várban. A külsővár D-i részén, a kapu mellett egy reneszánsz stílusú palota építésének munkálatai kezdődtek meg. 1568-ban koholt vádak alapján Bécs városában letartóztatták Dobót, aki azonban nem sokáig volt börtönben, mivel szolgái segítségével, parasztruhába öltözve, megszökött és a jól megerősített Léva várába húzódott be. A bécsi udvarban ez után elterjedt annak a híre, hogy Dobó István, Balassa János és más magyar főurak letaszítva a Habsburgokat, Magyarország királyává János Zsigmondot, Erdély török által pártfogolt urát akarják tenni. A következő esztendőben, a pozsonyi országgyűlésen megjelenő Dobó István főurat és Balassa Jánost az őrség letartóztatta Habsburg Miksa császár és király parancsára. Dobót és Balassát a pozsonyi várban őrizték külön szobákban, de nem a börtönben, hanem a palotaszárnyon. A szolgáik szabadon jöhettek-mehettek hozzájuk, az élelem is elegendő volt, de a bor  Dobó szavai szerint  "alávaló" volt. Gyakran tartottak ellenőrzést a szobáikban, nehogy a szökéshez való dolgokat tartsanak maguknál. A Dobó birtok Léva várát ekkoriban Zeleméry László igazgatta, aki a fogoly báró unokaöccse volt. Balassa 1570 tavaszán megszökött a fogságából, de a beteg és köszvényes Dobó István nem vállalkozhatott ilyen kalandos szökésre, a történtek után egy évig még a feleségét sem engedték be hozzá. Mivel később meghalt János Zsigmond, Erdély ura, a koholt vádak elavulttá váltak, így végül 1572 áprilisában megnyílt a szabadulás útja Dobó előtt. Szerednyei várába távozott, ahol rövidesen kilehelte lelkét az 1552-es egri hős. Hatalmas vagyonát, így Léva várát is, a fia Dobó Ferenc örökölte meg, aki 1572. okt. 21 és 1602 + között a barsi főispán tisztségét viselte. Természetesen a kisebb-nagyobb török portyák állandóan veszélyeztették a környékbeli jobbágyfalvak lakóit, de 1578-ban magát a végvárat is megtámadták a pogány csapatok. Rohamukat azonban sikerrel visszaverte a helyőrség. Miután 1602-ben ruszkai Dobó Ferenc fiú utódok hátrahagyása nélkül meghalt, minden birtoka visszajutott a bécsi Kamara kezelésébe. A XVII. század a Habsburg császári ház önkényuralma elleni hadjáratoktól volt zajos, így 1605-ben Bocskai István hajdúkatonái, 1619-ben Bethlen Gábor erdélyi fejedelem csapatai előtt nyitottak kaput a magyar végváriak. Bár a törökök sűrűn megjelentek ezen a vidéken, a királyi végvár viszonylagos biztonságában megindult a település fejlődése is. Vásárok és hetipiacok rendezése, a kézműves céhek rangot adtak Léva palánkkal kerített mezővárosának. 1640-ben Habsburg III. Ferdinánd király Csáky László lévai várkapitánynak adományozta a lévai váruradalmat. Csáky hadmérnökkel felbecsültette az erődítések javítási költségeit, amik 58 ezer aranyforintra rúgtak volna. Ebből az időszakból származik a "Csáky szalmája" szólás. 1645 novemberében nagy török lovas és gyalogos sereg támadt Léva városára, hogy kirabolja, de a kemény ellenállás miatt végül kénytelenek voltak visszavonulni. 1660 után a lévai váruradalmat a rendíthetetlenül Habsburg-hű Esterházy família szerezte meg. Sorsdöntő napok következtek 1663 őszén, mikor Köprülü török nagyvezér seregei a hadászatilag igen fontos Érsekújvár bevétele után sorra foglalta el a környékbeli királyi végvárakat, így Nyitrát és Nógrádot. November 2.-án Bartakovich Gáspár lévai kapitány ágyúlövés nélkül átadta a gondjaira bízott erődítményt a falak előtt megjelenő török katonaságnak. A Felvidék hatalmas területeit uralma alá hajtó igazhitűek Léván adóztatási terület, egy szandzsák központját alakították ki. Souches generális a következő év nyarán, a Léva mellett vívott csatában szétverte az érsekújvári pasa katonaságát, majd megszállta a várat. A császári vezér által az ütközetről készült beszámoló szerint az alatta szolgáló kevés számú magyar vitéz jól tartotta magát. Ebben a véres csatában esett el többek között idősebb Koháry István báró, honti főispán is. A kuruc felkelések idején, 1682-ben rövid ideig Thököly Imre lovasai tartották megszállva. Egykorú forrás szerint 1696-ban hatalmas tűzvész pusztított a mezővárosban, ami Léva végvárában is károkat okozott, de ennél súlyosabb volt az 1702-es, Habsburg Lipót császár és király által kimondott felrobbantási parancs. Ekkor a hadmérnökök puskaporral több helyen is megrongálták a falait, de még viszonylag védhető állapotban maradt. Utolsó katonai jellegű szerepét a II. Rákóczi Ferenc vezette szabadságharc idején viselte, mikor 1703 őszén Ocskay László lovasaival rövid ostrom után megszállta. A győztes kuruc vezér a városban tartotta menyegzőjét Tisza Ilonával. A következő hónapban Schlick császári generális 7200 zsoldossal és 12 ágyúval meglepte a Lévánál táborozó felkelőket, kiket szétvertek a harcedzett zsoldosok. Csak a zólyomi győztes csata után tudták ismét megszállni a kuruc katonák Lévát, ami a továbbiakban már békés hátországnak számított a Ny-i határszélen portyázó felkelőknek. 1705-ben, a városban tanácskozott a felkelés legfontosabb testülete, az Udvari Tanács. 1708 októberében Heister császári tábornagy Érsekújvár sikertelen ostroma után a gazdaságilag igen fontos bányavárosok elfoglalására indult. A túlerő elől meghátráló kuruc felkelők {Vak Bottyán generális utasítására?} felgyújtották Léva várát, ami a továbbiakban már nem játszott semmilyen katonai szerepet. Míg a védőművei romosan álltak, addig az épületeit továbbra is lakták, hasznosították. A műemlékvédelmi szakemberek az 1970-es években feltárták és restaurálták Léva várának erődítéseit. Míg a XIII. századi felsővár nem látogatható {2001-es adat}, addig a Dobó palotában a Barsi Múzeum kiállítását lehet megtekinteni..

Forrás: https://varak.hu/