után egy kis műút indul keletre. Erre fordulva csakhamar
rátalálni az út jobb oldalán a parkolóra, ahol autónkat
hátrahagyva, gyalogosan kell fojtatni utunkat a várhoz.
Rövid, 15 perces sétát jelent ez, kiépített úton. A kellemes
erdei séta végén megpillanthatjuk Máré várát..
A vár bejárata. Valaha itt kaputorony, mögötte félkör alaprajazú
bástya is állt..
A keleti falhoz félkör alapú torony volt építve..
Előtte kis épület alapfalai. Talán konyha üzemelt benne..
Legalábbis ez a kemence nyílás erre enged következtetni..
A vár északi fala, a bejárattal..
Amin ez után be is léptünk.. Némi belépődíj letétele után a várudvaron
találtuk magunkat. Balra, a Palotaszárny helyén áll ma a Vármúzeum..
Míg jobbra, a nyugati fal mentén álló gazdasági épületeknek már csak
az alapjai láthatók. Szemben, a vár déli végében egy falépcsőn juthatunk
fel a fal teteje mentén valaha körbefutó gyilokjáró helyreállított
szakaszára..
Gyönyörű kilátás nyílik innen a környező tájra..
És az udvarra..
Látogatásunknak egyedül a vár állandó lakósai nem örültek..
Úgyhogy nem is zavartuk őket, inkább megnéztük azt a kiállítást,
ami a környék állatvilágát mutatja be..
Visszatérve a várudvarra, még megnéztük a vármúzeumot is, ahol
a gondnoktól megtudtuk, hogy le lehet jutni a vár alatti ciszternába is..
De nem a várból, hanem kívülről. A bejárat alatt találtuk meg a
nemrég még lezárt alagút bejáratát..
A vasrács már ki volt szakítva, hát úgy gondoltuk mi is felfedezzük
a járatot..
Miután beértünk a vízgyűjtő ciszternába, rájöttünk, hogy ott semmi
látnivaló nincs.. leginkább sötét volt.:)
Úgyhogy inkább kibotorkáltunk az alagúton vissza a szabadba.
Egyébként két alagút is vezetett a vízgyűjtőbe. A vár fala mentén
megtaláltuk a másik alagút lejáratát is, de valószínűleg ez beomlott.
Meg sem kíséreltem lejutni oda..
Inkább még tettünk egy sétát a vár körül. A vár északnyugati sarkán
leomlott falszakasz..helyre kéne hozni, mielőtt tovább pusztulna..
A kis erősség déli végén egykor ágyúrondella is állt. Sajnos ebből már
nem sok látszik, csak némi faltöredék..
Itt búcsúztunk el ettől a kis baranyai vártól, amit csak ajánlani tudok
egy kellemes kirándulás céljául mindenkinek!
Íme egy szép légi felvétel a váról:
 |
| Fotó: https://varak.hu/ |
És a vár alaprajza..
A községtől, mintegy 5 km-re emelkedő Várhegy csúcsán épült a szabálytalan alaprajzú, ötszög alakú, kb. 2 m magas fallal körülvett vár. A várudvar keleti oldalában a falhoz épült egy emeletes palotaszárny, emeletére egyenes karú falépcső vezetett a nyugati homlokzat előtt. A palota déli és nyugati oldalához különböző rendeltetésű gazdasági épületek csatlakoztak az udvarra néző ablakokkal és ajtókkal. Az udvar északnyugati sarkában sziklába vágott ciszterna épült a vár vízellátásának biztosítására. Az erősség védelmét a vár fala és ennek felső szintjén épült védőpártázatos folyosó látta el. E zárt falat csak az északi oldalra helyezett kisméretű bejárat szakította meg, amely alatt egy alagút húzódott, és a vár ciszternájába torkollott. A bejárat védelmére a vár északnyugati sarkától észak felé kettős árokrendszer épült. A feltárás során talált cölöplyukak alapján feltételezhető, hogy ezen a részen egy palánkfal is létezett. Ugyancsak feltárásra került a vár délnyugati sarkától kiinduló és a keleti végén végződő félkör alaprajzú bástyafal alapja, valamint az északkeleti résztől keletre mintegy 12 m-re, a sziklába vágott, téglával bélelt farkasverem, melynek belső és külső oldalán talált cölöplyukak a fölötte átvezető fahidat tartó oszlopok helyei lehettek. Ennek közelében egy őrfülke maradványai is megfigyelhetők. A vár keletkezésének időpontját és építőjének nevét nem ismerjük, minden bizonnyal azonban a tatárjárás után épült, de első említése csak az 1316-ban kelt oklevélben történik, amikor Károly Róbert király Bogár István mester részére kiadott adománylevelét átírja és megerősíti annak birtokában, ekkor ,,Castrum Mare" alakban fordul elő. Később, 1347-ben a vele rokon máréi Gunyafiak, Domokos és István itteni részüket 50 márkáért Becsei Töttösnek és Vesszősnek zálogosítják el. E két család 1358-ban egymás közt osztja fel a várat és annak tartozékait. A Gunyafiak 1393-ban visszaszerzik e zálogbirtokait, ami ellen bátmonostori Töttös László 1406-ban és 1407-ben tiltakozik. Gunyafi Mihály e birtok felét 1432-ben a pécsi püspöknek zálogosítja el, de a következő évben már közte és bátmonostori Töttös László között ítéletileg osztják fel a várat és uradalmát. A máréi uradalom örökösödési szerződés alapján 1505 előtt a Várady család tulajdonába került. Amikor Várady István a mohácsi csatában életét vesztette, Mihály nevű bátyja a várat erőszakkal elfoglalta, de Várady Istvánné parancsára Bakics Pál ostrommal visszavette. Pécs elfoglalása után Máré vára is a török birtokába került, s 1545-ben a mohácsi szandzsákhoz csatolták. Horvát Márk szigetvári várkapitánysága idején rác-törökök és magyarok lakták a várat, akiktől 1561-ben Zrínyi Miklós foglalta el és adta vissza a Várady családnak. A vár valószínűleg a XVI. században lőporrobbanás és tűzvész következtében pusztult el, mert a XVII. század végén kelt oklevelek már mint elhagyott romot említik a pécsi püspök birtokában. A várat az Országos Műemléki Felügyelőség az 1950-es évek végén feltárta és konzerválta. A régészeti munkákat G. Sándor Mária, a helyreállítás építészeti terveit Pusztai Ilona és H. Nándori Klára építészek (OMF) készítették. Az elmúlt évtizedekben jelentősen romlott a vár állapota, ezért 2015 óta felújítási és régészeti feltárási munkálatok zajlanak. 2017-es őszi bejárásunk alkalmával csak külső megfigyeléseket tudtunk tenni. A vár a szócikk zárása idejében (2018 március) is zárva tart, nincs információnk a megnyitás tervezett időpontjáról.
Forrás: http://varak.hu
szép kis vár, különösen a rajz tetszik h milyen lehetett eredeti formájában a vár :)
VálaszTörlés