Nagykövesd, (Szlovákia)

Pácinnál léptük át a Szlovák határt, és csupán 4-5 km
autózás után megpillantottuk a Nagykövesdi vár romjait..

A kis falucska fölé emelkedő domb tetején állt egykor a vár. A domb
lábánál kényelmes parkolót találtunk, ahonnan könnyedén fel
kapaszkodhattunk a romokhoz..

Sajnos nem sok maradt a várból. A meghatározó látványt a déli
ágyútorony romjai jelentik..

Ez viszont több emeletnyi magasságban emelkedik fölénk..

Az északi sarok bástyának sajnos jóval szerényebb darabja maradt
fenn napjainkra..

De azért még így is impozáns látványt nyújt..

A várdomb tövében szép templom áll..

Nem kizárt, hogy a hajdani vár köveiből épült.. Az északi sarokbástyán
még a hajdani vakolat nyomai is felfedezhetők..

Valaha itt ablak, vagy ágyú lőállás lehetett..

A déli ágyútorony, és a hozzá kapcsolódó palotaszárny maradványai..

Írisz a több szintes bástya falai közé menekült a tomboló szél elől..

Mert ebben a szélben talán még a taft sem védte volna meg a frizurát..

Annak ellenére, hogy nem túl magas a domb, mégis szép kilátás
nyílik a tájra..

Az út, amin Magyar honból érkeztünk..

Az emeleti boltíves ablakok tetejét már nem is értem mi tartja
a helyükön..

Kilátás egy lőrésen át..

Rövid sétánkat az erős, hideg szél miatt hamar feladtuk. Bár őszintén
szólva ennyi elég is volt ahhoz, mindent lássunk. Így aztán elindultunk
vissza a parkolóhoz..

Aztán még egy fotó rólam, háttérben a várral..

És elindultunk tovább Borsi felé, ahol a Rákócziak kastélya volt
a célunk. A falut elhagyva még megálltunk egy fotó erejéig..

Szép, erős vár lehetett ez fénykorában. Kár, hogy napjainkban már
ilyen kevéske rom maradt belőle. Íme a vár alaprajza, hogy el tudjuk
képzelni, hogy is nézhetett ki valamikor..

Forrás: https://varak.hu/

Végül egy szép légi felvétel a romokról..

Forrás: https://varak.hu/

Nagykövesd várának története:

Forrás: http://mek.oszk.hu/09500/09536/html/kepek/varm-zemplen-353a.jpg

                                
Bodrogköz legmagasabb hegye - a Tarbucka - keleti lejtőin fekszik. Neve okiratosan már 1283-ban ismert, amikor a Rátold nembeli Mátyásé volt. Ekkor már valószínűleg állt a vára is, amely ma romokba hever. 1287-től a Baksa nemzetség birtoka, a 14. században is az ebből eredő Soósoké és a Szerdahelyieké. Külön - Nagykövesd néven - 1358-tól tüntetik fel. Az 1400-as évek elején még mindig a Szerdahelyieké, de a 15. század közepén egy kis időre a portyázó Jiszkra, egykori huszita vezér, csapatai elfoglalták, és csak 1459-ben vették vissza tőlük Mátyás király hadai. Ettől kezdve egész a 16. század elejéig a Pálócziaké volt, majd 1504-ben a Perényiek szerezték meg. Azonban a Szerdahelyiek továbbra is jogot formáltak ősi birtokukra. A 16. század közepén Nagykövesd vára a Szapolyai és Habsburg pártiak hatalmi vetélkedésének a középpontjába került. 1556-ban a Szapolyai párton álló Némethy Ferenc foglalta el, majd 1588-ban Telekessy Imre felsőmagyarországi főkapitány, Ferdinánd király híve, ostrommal vette be. Az 1500-as évek végén, kisebb megszakításokkal, újból a Baksa nemzetségbelieké lett, és maradt 1672-ig, amikor a birtokos Soós György belekeveredett a Wesselényi-féle összeesküvésbe. A császáriak a vár tetőzetét felrobbantották, és az egykori birtokos özvegye csak kegyelemmel kapta vissza jogait 1690-ben. Általa szállt a tulajdonjog a 18. század elején a Klobusitzkyakra, majd részben Szirmay Antalra. Az 1800-as években a Fischer család is társbirtokos. A 19. század végén nagyobb birtokai voltak itt a Windischgrätz, Jósika és Gedeon családoknak. A vár köveiből épült meg a ma iskolának szolgáló egykori Fischer-kastély, a várdomb nyugati lejtőjén.
Forrás:http://www.varak-hrady.eu/magyar/oldalak/nagykovesd