a várhegy, melynek koronája az impozáns várrom.
Szigliget faluban leparkolva, rövid sétával juthatunk fel
a várba, mely már messziről is gyönyörű látványt nyújt..
kaputornyának alapfalai..
A másfél-két méter magasságig helyreállított fal, ami az alsó-vár
védelmét jelentette..
Ez az ágyútorony is az alsó-várat védte..
A tágas várudvar fölé emelkedő felső vár..
Az alsó és felső-vár találkozási pontján építették fel a nagy
Martonfalvy rondellát..
Innen már szép kilátás nyílik a vár alatt terülő tájra, a 71-es úttal..
Aki a felső-várba akart jutni, először annak külső kapuján
kellett belépni. Ennek védelmét biztosító kaputorony alapjai..
Újabb akadályt jelentett az úgynevezett farkasverem, ami felett
felvonóhíd biztosította a bejutást a felső-várba. Ma már a híd nem
felvonó, hanem csak egy egyszerű fahíd..
A felső vár egy szikla szírt tetején állt..
Ahol már igazán mondhatjuk, hogy alattunk húzódik meg az
alsó-vár..
És még mindig felfelé haladtunk tovább. A felső vár udvarán
áll ez a kút, ami valójában egy vízgyűjtő ciszterna..
A háttérben álló betonkeverő, nem kiállítási tárgy.
Innen aztán felértünk végre a vár legmagasabb pontjára, ahol
Aki ide felmegy, páratlan szépségben lesz része. Láthatja az
alatta elterülő várat, háttérben a Szent György heggyel..
Láthatja a várhegy tövében megbúvó Szigliget falucskát, háttérben
a Balatonnal..
És a festői szépségű Badacsonyt a Balatonnal..
Hosszú ideig gyönyörködtünk a panorámában, de aztán ideje volt
lemászni az egykori palotaszárny tetejéről..
Hogy aztán búcsút vegyünk a Balaton egyik gyöngyszemétől,
a Szigligeti vártól.
Íme a vár a magasból..
 |
| Forrás: https://varak.hu/ |
No és a vár alaprajza...
Az 1121-ben kelt oklevél szerint e terület az Atyusz nemzetség birtoka, a XIII. század elején e nemzetségbõl származó Ogyz bán, majd a görög származású Kalián zalai ispán birtoka. Ennek magtalan halála után ismét a királyé lett, aki az 1259-ben a zalai ispánsággal együtt fiának, István ifjabb királynak, majd 1260-ban a pannonhalmi bencéseknek adományozta.
Favus apát két év alatt a várat fel is építtette, amely annyira megtetszett a királynak, hogy az 1262-ben a nyitrai Debréte a somogyi Alma és a zalai Bak birtokokért elcserélte. Ettõl kezdve, mint királyi várat a Pok nemzetséghez tartozó Móriczhidai családra bízta, akik az általuk alapított mórichidai premontrei prépostság gazdag egyházi felszereléseit, kincseit is itt õrizték.
A Héder nembeli III. Péter veszprémi püspök 1275-89 között a várat elfoglalta és a kincseket Veszprémbe vitte, ahonnan a Pok nemzetség csak a XV. század elején kapta vissza. E nemzetségbõl származó Móric gróf a Sajó melletti ütközetben IV. Béla király életét megmentette, és ezért, valamint hûségéért magas tisztségeket, s nagy birtokokat kapott.
Egy 1300-ban kelt oklevél említi elõször várnagyát, Acitust, aki a környék birtokait fosztogatta. Egy Mihály nevü alvárnagyot pedig a veszprémi püspök kiközösített az egyházból, mert bántalmazta a tapolcai plébánost és káplánját, sõt a püspök malmát erõszakkal elfoglalta.
Ebben az idõben kezdett a vár alatt, a mai falu helyén egy új település kialakulni, melyet a XV. század elején Újfalunak vagy Szigligetnek - Wyfalu sive Zegligeth - neveznek. Móric fia Miklós unokája Simon 1348-ban a szigligeti várnak és tartozékainak birtokosa. A Móriczhidai család ezután még mintegy száz évig birtokos Szigligeten, és feltehetõen ebben az idõben kerülhetett sor a vár jelentõsebb bõvítésére. A Móriczhidaiak 1424-ben kölcsönös örökösödési szerzõdést kötöttek a Laczk családdal, és bár a család nem halt ki, I. Ulászló Szigligetet 1441-ben a Laczk családdal rokon Némai Kolos Jeromosnak adományozta.
A meggyengült királyi hatalom miatt gyakorivá lettek ebben az idõben a hatalmaskodások. 1442-ben Berky Flóris szigligeti várnagy támadta meg és rabolta ki az almádi kolostort. Szigligetet 1445-ben az Újlakyak birtokai között sorolták fel, kiknek birtoklási idejére esik a várnak második jelentõsebb megerõsítése és bõvítése. Újlaky Lõrinc halála után 1521-ben a feltehetõen a Móriczhidaiakkal rokonságban álló tóti Lengyel család szerezte meg a vár birtokában.
A mohácsi csata után I. Ferdinánd a Szapolyai Jánoshoz csatlakozó Lengyel család birtokait, köztük Szigliget várát is elvette, és enyingi Török Bálintnak adományozta. A várat azonban Kulcsár István porkoláb nem akarta átadni Török Bálint megbízottjának, Martonfalvay Imre deáknak, aki naplójában írta le a vár elfoglalásával kapcsolatos eseményeket.
Az ostrom után Török Bálint Imre deákot nevezte ki a vár kapitányává, aki azonnal hozzálátott annak kijavításához és a középkori várnak a kor harcászati követelményeinek megfelelõ átalakításához.
Martonfalvay elõször a külsõ várat építette ki, és az említett kutat is ásatta. A belsõ várban 1953-ban feltárták a kör alakú kútszerû vízgyûjtõt, melynek fenekét Martonfalvay ólomlemezekkel záratta le, nehogy a víz megszökjön belõle. Ezeknek az építkezéseknek során alakult ki a várnak az az alaprajza, melyet Giulio Turco 1569-ben készített rajzai örökítenek meg.
Török Bálint, mint ismeretes, 1541-ben Imre deákkal együtt török fogságba került, azonban utóbbinak sikerült kiszabadulnia.
A vár 1547 körül került vissza a lengyel család birtokába, kapitánya Lengyel Brigitta férje, Magyar Bálint lett. Magyar Bálint 1571-ben már betegen feküdt Szigliget várában, de mégis visszaverte a török támadásokat. 1573. május 12-én kelt oklevelében Pármás János arról értesíti Nádasdy Ferencet, hogy Magyar Bálint meghalt.
A Lengyel család kezére visszakerült, rossz állapotban levõ vár javítása 1580-ban a királyi kamara ismételten pénzt utalt ki. Ez az összeg azonban csak a legszükségesebb javításokhoz lehetett elegendõ, mert Lengyel István 1588-ban arra kéri a királyt, hogy a rajkai birtokért cserélje el Szigligetet, mert a vár állapota, hadfelszerelésének elégtelensége és a török közelsége miatt nem képes a vár megtartására. Az ott levõ katonák is rajta követelték az elmaradt zsoldot. Az 1613. évi 16. tc. más várakkal együtt Szigliget várának õrséggel való ellátását és a zsold kifizetését rendelte el, majd az 1618. és az 1622. évi rendelkezések ugyanezt megismételték. Ennek ellenére a vár helyzete nem javult meg. 1606-ban Lengyel János, 1630 körül Lengyel Boldizsár volt a várkapitánya. A vár õrsége 12 huszár, 25 gyalogos és 1 tüzérbõl állt. Boldizsár után Gáspár a várkapitány, aki saját költségén hajókat készíttetett a török elleni védelem céljaira.
A hódoltság végén a még mindig Lengyel család birtokát képezõ Szigliget vára elvesztette hadi jelentõségét, Javításaival senki sem törõdött, így lassan pusztulásnak indult. A XVII. század végén villámcsapás következtében a vár legnagyobb része leégett, majd a még álló épületek lerombolását I. Lipót király rendelte el.
II. Rákóczi Ferenc szabadságharca idején a kuruc seregek a várat már nem használták, fokozatosan romba dõlt, köveit a lakosság építkezéseihez széthordta. A még megmaradt falakat 1931-ben, 1953-ban és 1965-66-ban erõsítették meg.
Forrás:https://varak.hu/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése